2009.09.26. 13:48| Szerző: Amani1987

A napokban furcsa információ került a birtokomba.

Nem akarom leírni, hogy kitől kaptam és mi volt az, de alapjaiban rengette meg a világomat. Az informátor (nevezzük A-nak) nem a legmegbízhatóbb. Olykor igazat mond, olykor elferdíti a dolgokat. Nagyon gyakran a semmit nagyítja fel és ezzel feszültséget kelt. Semmi okom nem lenne rá, hogy higgyek neki. Valamiért mégis hiszek…

A szerint egy közös ismerősünk (legyen B) mondott rólam valamit. Elég durva dolgokat. Legalábbis a köztünk lévő kapcsolathoz mérten durvát.

B nem szokott hazudni. Magát őszinte embernek vallja, és ezidáig én is ezt tapasztaltam, bár nem ismerem olyan régóta. Minden okom megvan, hogy bízzak benne. Valami miatt mégis kétségeim vannak…

B-vel még nem beszéltem a dologról. Még nem volt rá alkalmam. De amint lesz, rákérdezek a dologra. Bízom benne, hogy az igazat mondja majd, legyen az bármi.

Ha megerősíti azt, amit A mondott, vagy kiderül, hogy részben igaz volt, akkor nagyon nagyot fogok csalódni B-ben. És nem is az fog bántani, hogy miket gondol rólam, milyennek lát valójában, hanem, hogy félreismertem.

Ha igaz, amit A állít, akkor minden hazugság volt és képmutatás. Nem, B nem képmutató. Bárcsak tudnám mi az igazság.

Azt hiszem, a szívem mélyén feltétel nélkül bízom B-ben. De ott van bennem a kétség, az önbizalomhiány okozta bizalmatlanság. A kis hang azóta folyton azt kérdezi: „Tényleg olyannak lát engem, mint amilyennek én látom magam?” Lehetséges. Nem haragudnék érte. Inkább az fájna, hogy mástól kellett megtudnom és az ő tettei teljesen ellentétesek azzal, amit gondol. És hogy teljesen félreismertem.

A barátságunkban is változás állna be. Nem tudnék bízni benne, nem tudnék hinni neki. És azt hiszem talán vége lenne mindennek.

 


Hozzáadás a Facebookhoz Megosztás az iWiW-en Megosztás a Twitteren      

A bejegyzés trackback címe:

https://hercegnoatoronyban.blog.hu/api/trackback/id/tr911408554

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2009.09.27. 09:58:06

Nem tudom ismered-e ezt a továbbküldős történetet:

"Az ókori Görögországban Szókratészt nagy becsben tartották tudása miatt. Egy nap egy ismerősével futott össze az utcán, aki azt mondta: - Szókratész, akarod tudni, hogy mit hallottam a legjobb barátodról? - Várj egy pillanatot! - válaszolt Szókratész. - Mielőtt bármit mondanál, szeretném, ha felelnél három kérdésre. Ezt hívják tripla szűrőnek: az első szűrő az Igazság. Teljesen megbizonyosodtál arról, hogy amit mondani akarsz igaz? - Nem. - válaszolta az ember - Éppenséggel csak hallottam róla, és ... – Rendben! Szóval nem igazán vagy biztos benne, hogy igaz-e vagy sem. Most próbáljuk meg a második szűrőt, a Jóság szűrőjét: az, amit mondani akarsz a barátomról, valami jó dolog? - Nem, épp ellenkezőleg ... - Szóval - folytatta Szókratész - valami rosszat akarsz mondani róla, de nem vagy benne biztos, hogy igaz. Semmi baj, a harmadik szűrő még hátra van: a Hasznosság. Amit mondani akarsz a barátomról, az hasznos lesz nekem? - Nem igazán. -Nos - vonta le a következtetést Szókratész -, ha mondani akarsz nekem valamit, ami nem igaz, nem jó és nem is hasznos, miért mondanád el egyáltalán?

Hát ezért volt Szókratész egy nagyszerű filozófus és ezért tartották igen nagy becsben. És ezért nem jött rá soha, hogy a legjobb barátja a feleségét dugja..."
süti beállítások módosítása