Gondoltam, a hosszú hallgatás után írok egy kis összefoglalót az idei évről, de most hogy elkezdtem gondolkodni azon, mi történt velem, nem sok említésre méltó jut eszembe.

Az év eleje vizsgákkal indult- mint minden év eddig. Jellemző rám, hogy minden vizsgából az utolsó lehetséges időpontot veszem fel, így januárra tolódik szinte mind. Voltak sikeres, voltak kevésbé sikeres vizsgák. Aztán lezártam a félévet és újabb pár hónapra rám tört a nyugalom.
Az ezt követő félévben kevés tárgyam volt és a gyakorlat is olyan volt, hogy bőven maradt szabadidőm. Kiválasztottam továbbá a szakdolgozatom témáját, amit aztán megváltoztattam (és azt hiszem fogok is még). Év végére már semmi kedvem nem volt a sulihoz, ami meglátszott a hozzáállásomon és az eredményeken is. Így lettem költségtérítéses és így jött az elhatározás, hogy kis pihenőt tartok.
Ebbe erősen közrejátszott az is, hogy a túlzottan sok szabadidőmet szerettem volna hasznosan eltölteni. (A hasznos alatt főleg azt értem, hogy számomra hasznos, vagyis pénzt keresve). Keresgéltem, önéletrajzokat küldtem szét, néha kaptam választ is, de nem az volt az általános. Aztán jött az ötlet, hogy jelentkezzek a mekibe. (Erről már hamarosan írok részletesebben)
A családban is jól alakultak a dolgok. Apunak a tavalyi nehéz zárás után sikerült munkát találnia, és év végére anyunak is összejött egy kis kereset kiegészítés. Sőt, még tesóm is úgy néz ki, hogy el fog tudni helyezkedni.
Párkapcsolati téren is minden jól alakult. Norbi és én még mindig együtt vagyunk és szeretjük egymást. Ez a kapcsolatom magasan a leghosszabb ideig tartó és a legkomolyabb. Voltak nehéz időszakaink, főleg az év közepén, de mostanra sikerült minden helyrerázni. Remélem, hogy jövőre csak még jobb lesz a kapcsolatunk.
Több dolgot nem tudok említeni, hiába is gondolkodom, de összességében kijelenthetem, hogy amilyen nehézkes volt az évem első fele, olyan jó lett a második. És bízom benne, hogy jövőre olyan jól indul minden, ahogy az most végződik.