A lány a domboldalon ült. Felhúzott térdeit szorosan kulcsolta át karjaival. Arca mozdulatlan volt, szemei a messzeségbe révedtek, ajkán alig látható, rezzenéstelen mosoly pihent. Alighanem megint álmaiban merült el…ahogy mindig. Telt az idő, de a lány nem zökkent ki…
2009.10.01. 19:36| Szerző:
Amani1987
| | Szólj hozzá!
