"A baj mindig hármasával jön." Ez hangzott el abban a filmben, amit Vele néztem meg. Most kezdem érezni, hogy van benne igazság. Igaz, a harmadik trauma még várat magára.

Pár napja csak, hogy elvesztettem Őt. Teljesen. Nem hallottam róla azóta sokat, nem tudom mi van Vele. Folyton Rá gondolok, folyton várom, de semmi. Ez egy hatalmas csapás volt az élettől.

A második csapás ma következett be. Vagyis már régóta számíthattam rá, de azt hiszem ma ért el olyan szintre a probléma, hogy aggódni kezdtem miatta. A gépemről van szó. Azt hiszem kezd meghalni.:( És mielőtt még bárki felhúzná a szemöldökét, hogy ez nem is lehet olyan nagy gond, hagy mondjam el, hogy nekem ez igenis hatalmas probléma. Miért is? Mert (még ha nem is jó ez így) a fél életem a géphez kötődik. Elsősorban, mert rengeteg fontos dolog van rajta. És itt nem a zenéimre gondolok főként, amiket hosszú-hosszú időn keresztül gyűjtögettem, mert az ugyebár pótolható (még ha nehezen is). De azon vannak a sulis dolgaim, tételek, anyagok, régebbi dolgozatok. A filmeim, a tornagyakorlatok. Azon vannak a fényképeim, amiket ugye nem lehet pótolni sem. Azon vannak a verseim, a naplóbejegyzéseim. Egyszóval minden, ami emlék, régi gondolat vagy érzés.

Másodlagos szempont, de még mindig jelentős, hogy gép nélkül nincs net. Net nélkül nincs blogolás (nekem ez igenis fontos), nincs fórumozás (most szükségem lenne a fogyi fórumosok támogatására és tapasztalatára), nincs társkeresés (kibírom nélküle, de mi van, ha pont most jönne az igazi?), nincs msn és nincs kapcsolattartás a barátaimmal. Megszűnik a világ. A sulin kívül nem fogok csinálni semmit, csak nézem majd a plafont és gondolkozok. És várom majd, hogy este legyen, hogy lehessen aludni. Vagy reggel legyen és mehessek suliba. Persze gép hiányában ZH-ra tanulni nem fogok tudni. És mi van, ha időközben Ő is visszatér? Ha újra lesz nete? Ő itt lesz, de én nem leszek sehol. Elveszítjük egymást végleg és visszacsinálhatatlanul.

Lehet, hogy másnak ez mind semmiség, de nekem tényleg nem az. Hozzászoktam a gépemhez, megszerettem és nélkülözhetetlenné vált.

És mégis mi a baja? Fogalmam sincs. Az első megdöbbenés és idegeskedés pár hete volt, amikor Gáornál voltam és vírusirtót tett rá. Egyszer csak kikapcsolt, minden előzmény nélkül, egy pillanat alatt. Gondoltam valami átmeneti megzavarodás. Visszakapcsoltam. Kis idő múlva megiont kikapcsolt. Utána már vissza sem akart kapcsolni. Gáborral arra jutottunk, hogy túlmelegedett, mert az ágyon használtuk és nem szellőzött rendesen. Tény, hogy tűzforró volt. Pihentettük 20-30 percet, de közben én már gondolatban temettem is az egészet. "Nyugi már! Túlparázod!"- mondogatta Gábor. De nem tudtam megnyugodni. Csak azt láttam, hogy a gépem bedöglött és a cuccaim elvesztek. Utána bekapcsoltuk, működött. Nem is volt semmi baja azután.

Pár napra rá megismétlődött ugyanez. Annyi különbséggel, hogy sokadjára is bekapcsolt és beletelt vagy 10-15 percbe, mire újra beadta a kulcsot. A helyzeten kicsit javított, amikor a combomról áttettem a kisasztalra. Akkor azt gondoltam, megint a hűtéssel van baj.

Aztán hetekig semmi gond.

Ma azonban megint ez a probléma. Éppen webcamozni akartam egy sráccal, akit nem rég ismertem meg. Talán fél percre látott, amikor se kép se hang és minden elsötétült. Vissza akartam kapcsolni, de ő nem akarta. Hosszan nyomtam a kikapcsoló gombot, mert azt hallottam, hogy az minden bajra gyógyír. Kicsit vártam és bekapcsoltam. Ment simán. Szintén 0-15 percig. Aztán a legváratlanabb pillanatban bumm! Újra eljátszottam az előző szituációt...3-4 alkalommal. Ekkor teljes aggodalom lett rajtam úrrá. Nem hiszem, hogy megint túlmelegedett volna. Az első kikapcsolásnál már eleve az asztalon volt.

A srác, akivel beszéltem, egyet javasolt: SZERVÍZ. Addig, amíg garanciális. Na igen, elvileg garanciális. Gyakorlatilag nem tudom hol van a jótállás. Talán itt Pesten (majd anyu megmondja), talán Ózdon (akkor az égvilágon senki nem mondja meg). De nekem sanszos, hogy nálam van...vagyis volt. És ha azt anyu nekem adta oda a többi cuccal együtt, akkor én betettem a gép karton dobozába. De azt én ezer éve nem láttam. Az tuti, hogy Pesten nincs és Ózdon is kérdéses, hogy hol. Szóval azt hiszem a garanciára nem alapozhatok.

Egyébként sem bízom én az ilyesmiben azóta, hogy a telefonom garanciáját a szemem láttára húzta át a szervizes, mondván, hogy nem gyártási hiba miatt ment tönkre a hangszóró, hanem miattam. Hát a gép is lehet, hogy miattam ment tönkre. Nem tudom mi lehet a baja. Lehet, sokat használtam, vagy tényleg nem hagytam mindig szellőzni (bár igyekeztem erre odafigyelni azért). Szóval nekem pénzem nincs rá, ha esetleg ingyen nem csinálnák meg.

És ami még aggaszt, hogy iszonyatosan hosszú idő, mire megcsinálják. Hetekbe telik az ilyesmi, és addig gép nélkül lennék. És mint mondtam, annyi személyes dolgom van a gépen, hogy nem szívesen adnám oda idegennek.

A srác felajánlotta azt is, hogy megkérdezi az egyik informatikus munkatársát (aki elvileg ért az ilyesmihez), hogy nem nézné-e meg? Mert ő gyorabban megcsinálná (ha tudja) és nem ülne rajta sok-sok hetet. Ez nagyon kedves volt tőle, és jól is jönne. Főleg, ha nincs meg a garanciához szükséges irat. De nem tudom elfogadhatom-e. Még a srácot sem ismerem, nemhogy az ő ismerősét. Hogy kérhetném gy idegentől, hogy csinálja meg a gpem? Hogy terhelhetnék le munkával egy ismeretlen embert? És mi van, ha nem is tudja megcsinálni? Mondtam a srácnak, hogy erre azért előbb kérdezzen rá az illetőnél.

Most kikapcsoltam a gépet és apuéról netezek, amíg ő dolgozik. Nem szeretem. Már magát a billentyűzetet sem, mert olyan fura az enyém után ezt használni. Ésd különben is, ha itthon van, akkor állandóan ezt nyüstöli, szóval csak hétköznap esténként tudok ideülni, vagy amikor alszik. Az én gépem pihen. Ma már nem kapcsolom be, reggelre meg talán kipiheni magát. Ha mégsem, akkor marad a szervíz, meg a rohanás Ózdra irat ügyben. Meg a kétségbeesés, ha az mégsincs meg. De én azért reménykedem, hogy holnap minden jó lesz. Mert azt hiszem vannak problémák, amiket megold az idő. Kár, hogy Ő nem ilyen.