Diétázom. Nem túl élvezetes a dolog.

Anyu gondosan odafigyel arra, hogy mit és mennyit eszem. Pontosabban a mennyiséget azt nem korlátozza olyan drasztikusan, mint én magam, de a kisebb bűnözésekre nagyon figyel.

Tegnap kezdtem, de már most unom. Nem vagyok hozzászokva, hogy nem azt eszem, amit megkívánok.

Tegnap és ma reggel ugyanazt ettem: 3 darab puffasztott rizses izé medve sajttal megkenve. Anyu a hatás kedvéért hagymaszárat is szokott rá vágni nekem, mert ugye „adjuk meg a módját”. Mondanom sem kell, hogy sokat nem dob az élvezeti értékén. Igazából jól lakok vele, azzal nincs is gond. A probléma az, hogy nem esik jól. Mert ma is például tükörtojást ettem volna, erre ilyen hungarocell izével kell beérnem.

Aztán tegnap kajálás után mentem suliba, így nem is nagyon gondoltam a kajálásra. Később Dittivel úgy döntöttünk, megebédelünk. Ő ette a finom kis szendvicsét, én benyomtam még egy puffasztott vackot úgy natúrban. Uzsonnára dettó. Isteni volt, mit ne mondjak.

Ma már rosszabb volt a reggeli és az ebéd közti időszak. Egyfolytában mindenféle jó kaja lebegett a szemem előtt. Most éppen a milánóit, vagy a rántott májat kívántam meg. Na és a túró rudit. De nem számít, mert anyu csinált nekem finom paradicsom levest (nem is az volt, csak annak nevezte). Persze még csak nem is betű tésztával, mert a tészta hízlal. Valami rizsféle volt benne. (Lassan több rizst eszem, mint egy kínai). Ezen elnyammogtam, de koránt sem olyan jóízűen, ahogy régen tudtam enni.

Na igen, régen élveztem az evést. Azt hiszem pont amiatt híztam, mert ami finom, az hízlal. Most eszek, mert enni kell. Mert aki nem eszik, az legyengül. Nem érzem azt evés közben, hogy „milyen finom” vagy mennyire kívántam már ezt”. Csak azt érzem, hogy ennem kell, hogy ne estére legyek éhes, amikor már nem szabad enni. És persze mérhetetlen bűntudatot.

Valahogy minden étel bűntudat ízű. A legdiétásabbak is. Azt érzem, hogy hiába eszem ezt a sok szart, nem lesz eredménye. Ugyanolyan kövér leszek egy hét, vagy egy hónap múlva is. Ha nem ennék semmit, akkor talán lenne eredménye, de így nem lesz. Csak annyi, hogy megutálom az evést.

A vacsora jó, azzal nincs baj. Anyu tegnap is, meg ma is csinált salátát. Nem mondom, hogy finomabbat nem tudnék elképzelni, de azért ez is finom. És értékelem anyu szándékait, még ha látszatja nem is nagyon lesz. Kidobott pénz és energia az egész. De hát rajtam ne múljon.

Fizetéskor kiváltjuk a Lindaxát. Elvileg az használ, na de én nem hiszek már az ilyesmiben sem. Szedtem én már mindenféle fogyókúrás nyavalyát, de soha egyiktől sem fogytam. Szerintem ettől sem fogok. Csak feleslegesen beleélem magam, aztán meg pofára esek…ahogy mindig mindenben.

Amiért anyu állandóan csesztet, az a folyadék. Szerinte nem iszom eleget. Ez eddig igaz volt, mert szerintem maximum napi egy liter folyadékot ittam. De lehet, hogy még annyit sem. Amikor szomjas voltam, mindig ittam 1-2 kortyot és annyi. Egyszerűen többet nem tudok. Nem vagyok szomjas. Ha viszont csak iszok és iszok, akkor fáj a gyomrom. Üdítőből rengeteget meg tudok inni, de az meg nem diétás. Amit még korlátlan mennyiségben, az meg a tej. De az meg nem olcsó, most meg beütött nálunk a krach. De most összeszedtem magam, iszom a citromos vizet (az állítólag fogyási szempontból jó). Anyu ezt is kevesli, pedig ma már megittam egy nagy bögrényit (az van vagy 3-4 deci is). Ha még kettővel megiszok (annyit úgysem fogok:S) akkor az mártöbb, mint egy liter. Jujj, az tényleg kevés:O.

Na mindegy. Valahogy csak túlélem ezt az időszakot. Aztán ha egy hónap alatt semm változás, akkor beletörődök, hogy kövéren halok majd meg.