Rettenetesen kétségbe vagyok esve.

Mostanra nagyon-nagyon kövér lettem, és sürgősen le kell fogynom, mert így egy rakás szar vagyok és ronda meg minden.

Holnaptól nem eszem, vagy csak minimálisat. Nem érdekel ha gyomorfekély, meg nem érdekel, ha szédülés, meg ájulás. Egyszerűen valamit kezdenem kell magammal, mert gusztustalan, ahogy kinézek.

Sokat vesztettem emiatt és nem akarok még többet. Én is szép akarok lenni, mint mások. Én is akarok annyit érni, mint az, aki vékony. De lássuk be, sosem fogok. A barátaim szemében talán, de a pasikéban sosem. Mert lehet valaki akármilyen okos, vagy akármilyen kedves, vicces, megértő…vagy bármi, szart sem ér, ha egyszer csúnya. Ez van, minden pasit a külső mozgat. És amíg így nézek ki, el is áshatom magam:( Szar ügy, de ez az élet!

Akartam most futni menni. El is indultam, nagy volt a lelkesedés, de itt Újpesten még futni sem lehet, mert mindenhol egy csomó ember ül kint, sétáltatják a tetves kutyáikat és bámulnak az ember pofájába. Mennyivel jobb volt vidéken. Ott az emberek nem ülnek estig az utcán. Szépen bemennek a maguk kis otthonába, és ott elvannak.

De itt nem. Itt levegőt sem lehet venni, hogy azt ne figyelnék. Utálok itt lakni. Most már nagyon.

És utálom ezt a tehetetlenséget! Utálom, hogy kövér vagyok! Utálom magam. És utálok mindent! És utálok mindenkit!