Szerdán az állatkertben voltam Mónikával. Nagyon klassz nap volt, de abszolút fárasztó is.

Majdnem nyitásra mentünk. Azért nem akartunk pont nyitásra menni, mert az olyan buzgómócsingos dolog. Meg előtte vettünk némi kaját, hogy majd bírjuk az egész napos gyűrődést. Persze nem is mi lettünk volna, ha a jó buszra szállunk fel. De végül is elértük a célunkat.

Aztán bementünk a kapun és hatalmas lelkesedés lett úrrá rajtunk. Az elején még bohóckodtunk is, csinálgattuk a "játékos" feladatokat, amik táblákra voltak írva. Például a főbejárattal szemben álltunk féllábon, mint a flamingók. Majd meguntuk ezeket és elindultunk, hogy mindent felderítsünk. Nehéz volt eldönteni, hogy merre is induljunk, hiszen olyan bejárhatatlanul nagynak tűnt az egész. Aztán elindultunk egy irányba, a jegesmedvékkel kezdtük. Majd a térképet böngészve kezdtünk el haladni. Nagyon tetszett az egész, az összes állat. 

Halat persze azt hiszem, hogy már túl sokat láttam, mert kezdettherótom lenni tőlük. Meg teknősből is kicsit sok volt nekem. A madarak azok mind nagyon szépek voltak. És a lepkék...először nem is láttam őket, mert vagy beleolvadtak a környezetbe vagy fent voltak a lepkeház tetején. Aztán észrevettem, hogy ott repkednek körülöttem. Kettő rá is szállt a pólómra,gondolom a virágminta vonzotta őket. De nagyon jó érzés volt. Mindig imádtam a pillangókat, ez meg ott volt hozzám iszonyat közel.

Aztán nagy sétálásunk közepette elkezdett esni az eső. Mit esni, szakadni. Bemenekültünk a Mérgesházba, mert az ott volt közel és mert azt még nem néztük meg. Abban bíztam, hogy mire azt végigjárjuk, eláll az eső. Nem így lett. Nagyon sokan voltunk ott, ülőhely nem volt, a levegő is egyre kevesebb. Unalmunkban és idegességünkben inkább enni kezdtünk Mónikával. Majd amikor az eső kicsit csillapodott, akkor átmentünk a nagysziklába, hogy megnézzük a 3D mozit, addig is telik az idő. Csakhogy ott technikai okok miatt nem volt vetítés, így lepunnyadtunk a lépcsőn és vártuk, hogy kisüssön a nap. 

Amikor már nagyon untuk az üldögélést és már az elalvás határán voltunk, akkor elindultunk, hogy megnézzük, amik kimaradtak. Nem esett már nagyon és muszáj volt tovább menni. Valakinek elefánt fotókat ígértem, így az elefántokat nem hagyhattam ki. Persze nem tudtam róluk képet csinálni, mert olyan koszos volt az üveg, ami mögött voltak, hogy a telefonnal készített képeken semmi nem látszott belőlük. 

Majd minden kimaradt állatot megnéztünk (persze néhány biztos elkerülte a figyelmünket) és végezetül megnéztük a fóka etetést, ami egy tök jó showal volt összekötve. El is határoztam, hogy akarok egy fókát. Meg a fókagondozót is, mert az nagyon jól nézett ki. A fóka pedig olyanokat tudott, hogy az haláli volt. Kár lett volna kihagyni.

A legjobban tehát a fóka tetszett, meg a majmok (gorillák meg csimpánzok). De igazából a legtöbb állatot megölelgettem volna. Főleg a kicsiket.

Mire végeztünk, majd leszakadt a lábam. Hulla fáradt voltam, de nem bántam, mert nagyon jó nap volt. Bár egy ideig biztos nem megyek újra.