Jó pár dolog történt, mióta nem írtam. Az a fránya lustaság mindig erőt vesz rajtam.

Pedig közben már túl vagyok a harmadik mozifanatikusok éjszakáján is.  Még április 23-án volt, és erre már Norbi is velem jött. Nem tetszett annyira, mint az első kettő. Nem tudnám megfogalmazni, hogy miért volt, de talán a filmek sem tetszettek annyira, mint eddig. Amikor a megnézendők listáját csináltam (igen, szoktam olyat), egyszerűen nem volt olyan film, amit feltétlenül meg akartam volna nézni. Inkább az volt a fontos, hogy minél több filmre jusson idő reggel hatig. Norbi sem ragaszkodott egyikhez sem. Amit szeretett volna megnézni (Titánok harca) azt nem adták, amit én szerettem volna (Alice Csodaországban) azt megnéztük amikor ünnepeltük az együtt töltött fél évet.

Két dolgot tudtunk. Az egyik, hogy a feliratos filmeket lehetőleg a minimumra akarjuk szorítani, a másik pedig, hogy nekem mindenképp aludnom kell valamelyik filmen, mert másnap nem alhatom végig a napot.

Tanulva az elmúlt két mozis éjszakából, jóval kezdés előtt odamentünk. Kis csapatunk egy részét készenlétbe állítottuk a mozi bejáratánál, mi meg elmentünk a boltba chipset, üdítőt és egyéb túlélő kaját venni. Elképesztő, hogy milyen drága bármilyen kaja a mozi büfében. Arról már nem is beszélve, hogy a popcorntól kiráz a hideg. Nem értem, hogy annyi pénzért miért nem lehet már valami ízesített kukoricát árulni a sima vajas (vagy sós?) helyett. Egyszerűen ízetlen szar az egész. Rágom rágom, de nem találom benne az élvezeti értéket, mintha hungarocellt ennék.

Szóval bevásároltunk, majd mire visszaértünk hatalmas sor kígyózott a mozi előtt. Kilestük hol állnak a többiek és szépen beosontunk melléjük. Tudom, bunkó dolog, de mi tényleg ott voltunk már fél hattól. Aztán megindult a sor. Nem néztek bele a szatyrokba, táskákba, így simán bevihettünk mindent. Az elsőnek betervezett filmre is gond nélkül bejutottunk. Sőt, szinte elsők között mentünk be. Minden úgy zajlott, ahogy annak kellett.

Az első film az Exférj újratöltve volt. Kb 20 perces reklám meg filmelőzetes volt előtte, így sejthető volt, hogy az én előre kiszámolt műsortervem csúszni fog. Nem is keveset. A film nem volt rossz. Így visszagondolva azonban mély benyomást sem tett rám, mert nem nagyon tudok belőle sok részletet visszaidézni. Nézhető és kész.

A második film ugrott. Miattam. Rosszul néztem meg a termet és mire ez eszembe jutott, addigra ott már teltház volt. Maradt egy film, ami nem is volt tervben. Valami kecskés című (nem érdekel annyira hogy megkeressem). Hamar rájöttünk-még a film kezdete előtt-hogy ez nem annyira érdekel minket és még idejében kimentünk, így más átvehette a helyünket.

Helyette megnéztük az Így neveld a sárkányodat című 3D-s animációst, ami egyébként jó volt. Már amennyit láttam belőle, mert a közepéről kimaradt vagy fél óra. De hát sötét volt, és jó meleg, és nyugi. Ilyenkor mindig bealszom.

A harmadik film már Norbi munkatársak és Dittiék nélkül volt. Csak kettőnknek. Akkor ettem először azt a Pöttyös Gurut, aminek minden film előtt levetítették a reklámját és ami egyébként annyira finom, hogy talán az este legjobb momentuma volt. A film a Párterápia volt (ezen hosszasan gondolkoztam, mire eszembe jutott). Bejutni nem volt egyszerű, noha egy órával a film előtt már sorban álltunk. De a közönség izgatott volt és türelmetlen. Tolakodtak, lökdösődtek. Az egy dolog, hogy majdnem fellöktek, de kis híján a karom is eltört. Sosem fogom megérteni miért csinálták ezt. A film nem volt olyan nagy szám, hogy így megőrüljenek tőle. Másfelől, ha valaki mondjuk 80.a sorban, akkor hiába nyomja előre a sort, attól ő még mindig 80. marad, csak pár embernek sérüléseket okoz.

Nem aludtam be a filmen. Sőt még tetszett is összességében. És voltak benne egész humoros részek. Így jutottunk el fél négyhez és az utolsó filmhez, amit inkább kihagytunk. Részben, mert mint mondtam reggel korán kellett kelnem, részben, mert nem éreztük azt a jó hangulatot, amit tavaly vagy azelőtt. Norbi kijelentette, hogy jövőre nem is jön. Én szerintem megyek, adok még egy esélyt az egésznek.