Nem tudom mi van most velem. Eddig is voltak rossz napjaim, mint másnak is vannak. Éreztem már úgy, hogy padlón vagyok. De ez most más.

Egyszerűen nincs kedvem semmihez. Ha sok ember van körülöttem, akkor zavarnak, egyedüllétre vágyom. Ha egyedül vagyok, úgy érzem, hogy megöl a magány. Nem jó sehogy.

A bőrömben sem érzem jól magam. A mai egy tipikusan olyan reggel volt, amikor nem akartam felöltözni sem. Nem akartam magam kényelmetlen cuccokba erőszakolni, de a pizsit sem éreztem kényelmesnek. Annyi mindent szeretnék csinálni, de valahogy mindentől elmegy a kedvem. Már a gondolat is kikészít, hogy kell csinálnom valamit. 

Semmit nem akarok csinálni. De ezt olyan szinten, hogy még gondolkodni sem, vagy csak feküdni mozdulatlanul. Most ehhez sincs kedvem. 

Szeretnék eltűnni. Egy kis időre. Megszűnni. Mondjuk a mai napra. Nem akarom, hogy lássanak, és én sem akarok látni senkit. 

Unok mindent. Éjjel még jó volt. Aludtam, álmodtam. Most ez sem megy. Napközben nem tudok aludni. Az is fáraszt, és attól még lustának is érzem magam, ami még egy pofon az önbecsülésemnek. Az nem hiányzik.

Szóval most aztán tehetetlen vagyok. Nem tudom, mi történik velem...