Először kezdem az elmúlt napokkal, mert egy ideje már nem írtam.
Szóval napok óta nem alszom eleget. Tegnapelőtt például egész éjjel hányingerem volt. Vélhetőleg attól, hogy vettem be egy fájdalomcsillapítót a fogamra és nem igazán ettem előtte. Pontosabban ettem, de jóval korábban. Akár éhgyomorra is bevehettem volna ennyi erővel. Anyu szerint viszont tönkre fog menni a gyomrom a sok fájdalomcsillapítótól. Viszont, ha nem veszem be, akkor meg kikészülök a fájdalomtól. Bazi nagy lyuk...egy fogon kettő is. De most sem bátorságom, sem pénzem nincs betömetni. És van egy doboz Saridonom, ami tényleg csodás, mert pillanatok alatt elmúlik tőle a fájdalom. Szóval hánytam tőle...kb 10 éve először. Nem jó érzés. De utána aludtam , mint a tej.
Aztán Julcsival elmentünk egy termékbemutatóra a Zepterhez. Maga a bemutató jó volt, érdekes és tetszett a termék is. Meg aki a bemutatót tartotta. Nem is volt hosszú, de az értékes ajándék elmaradt. Vagyis csak a meghívott vendég (esetünkben Julcsi) kapott és a kísérő, akit magával vihetett (vagyis én) nem. De Julcsi ari volt és elosztotta az ő ajándékát. Meg kaptunk valami fénykezelést, egy tök jó lámpával, amit potom 900ezer Ft-ért meg is lehet venni. Szinte ingyen van.
És lehet menni hozzájuk nyári munkára is. Lehet, hogy elmegyek a tájékoztatóra, ami kedden lesz. Bár inkább jogot kéne tanulnom szerdára. Aztán meg csütörtökön megyek haza. Hála az égnek. Össze is csomagoltam, a cuccaim egy részét hazaviszem, mert egyszerre nem tudok hazaköltözni. De a nyári munka amúgyis kérdéses, mert nem szeretnék egész nyáron itt lenni Pesten egyedül. És nem is tudom hol laknék. A koliban nem szeretnék, mert akiket szeretek nem lesznek itt. És nem is tudom, hogy szeretnék-e a családtól távol lenni még a szünetben is. Hiányoznak. De a pénz meg kéne, és nincs pénz meló nélkül, Ózdon viszont nincs meló. Bonyolult az élet. Nem akarok felnőni, Akkor csak a gondok jönnek.
Délután meg Mónikával, Ricsivel és M-mel kimentünk a nemzeti vágtára. Nem volt olyan rossz, bár este mentünk és nem sok minden volt már. Meg annyira kedvem sem volt hozzá. De csináltunk közös képeket, amit rányomtak egy olyan bankkártyaszerű izére. Nagyon tetszik.
Aztán este történt valami, ami elgondolkodtatott. Egyikünk talált egy csomó pénzt, pontosan 11600Ft-ot. És akkor jött a nagy eszmefuttatás, hogy mi legyen vele. Felmerült, hogy osszuk el igazságosan, vagy hogy bulizzunk belőle, de valamiért minen verzióval volt valakinek problémája. Én úgy voltam vele, hogy ha már nem csurran, akkor az is jó, ha cseppen. Végülis nem én találtam, és lehet, hogy nem is találtam volna meg, mert nem néztem a földet. De kaptam én is belőle. Viszont, ami zavart, hogy ki tudja ki hagyta el? Lehet, hogy a hajléktalan, aki ott állt? Talán ez volt az utolsó pénze. Vagy a prosti, aki akkor ment el mellettünk? Talán emiatt a pénz miatt fogja megverni a stricije. Vagy egy családanya, akinek ebből kellett volna etetnie a gyerekeit? Akárki is, az biztos hogy ez nagy kiesés neki. De ezt úgysem tudtuk volna meg, mert az elveszett pénznek ezer gazdája van.
Aztán Mónika elkezdett összecsomagolni. Ma hazament. Meg Julcsi is. Egyedül leszek egy darabig, mint az első héten. Bár Julcsi jön vissza jövő héten, mert ezt- azt itthagy és csak később viszi el. Addig sem leszek magányos. De ez most nehéz lesz. Nem szeretek egyedül lenni, de hát ki szeret? Azt hiszem francia krémesbe folytom bánatom...
