Tudom,már túl sokat írtam az utazásokról,nem is fogok többet.Csak annyit,hogy megtanultam:más bérletét használni bűn és mint olyan,csúnya dolog.

Az egész pénteken kezdődött,amikor észrevettem,hogy elfelejtettem visszaadni Mónikának a bérletét.Totál ideges lettem.Gondoltam,szegénynek milyen rossz lehetett,hogy jegyet kellett vennie.Még jó,hogy volt nála pénz,és haza tudott menni.Egész hétvégén emiatt idegeskedtem.

Aztán gondoltam,ha már úgyis kifizetek Mónikának egy oda-vissza utat,akkor használjam ki,hogy nálam van a bérlet.Elmentem Tibihez.De útközben is csak a stressz és a félelem.Mert a sofőr nem csak megnézte a bérletet,úgy messziről,ahogy rendes sofőrhöz ilik,hanem kivette a tartóból és szemlélgette,hogy hány km-re szól.Meg az igazolást is nézegette.Hát akkor megállt bennem a vér és azt hittem elájulok.Mert ugye,ha nincs veszélyhelyzet,könnynen mondja az ember,hogy:ha lebukok nem nagy ügy,megyek a következővel.Mert nem is az a gáz,hogy jegyet kell venni,nem ia a büntetés(amire egyébként most nem igazán lenne pénzem),hanem az a mérhetetlen szégyen,amit akkor éreznék,ha leszállítanának a buszról. Végülis nem lett semmi baj.És annyira azért nem ijedtem meg,hogy többet ne kockáztassak.Reggel megint megtettem.És fogom is még.

Az utat Székesfehérvárra különben élvezem.Nem is túl hosszú,de nem is olyan rövid,hogy ne lehetne pihenni közben.És azt imádom a legjobban,amikor a busz átmegy a Petőfi hídon.Az valami csodálatos.Onnan nézve gyönyörű a Duna és a Gellért-hegy.

A Gellért-hegyet egyébként is szeretem.Szép hely,bár szomorú emlékek kötnek oda.Emlékszem ott éreztem magam a legszomorúbbnak.Azt a kegyetlen érzést éreztem ott,amikor még együt jársz valakivel,de tudod,hogy már semmi nincs rendben,hogy már csak azért vagytok együtt,mert egyik fél sem meri kimondani,hogy vége.Akkoriban egyébként is elég depresszív voltam.Végig azon gondolkodtam,hogy milyen romantikus lenne belehalni a bánatba,azon a csodálatos helyen.Nem tudom miért,de azt hittem akkoriban,hogy a mártíromság valami szép és megfoghatatlanul hősies dolog.Ma már ezt nem így látom.

Remélem Tibivel is leszünk majd egyszer a Gellért-hegyen,és akkor majd szép emlékeim is lesznek A hellyel kapcsolatban.Mert Tibivel csak jó emlékeim vannak.A napokban jöttem rá,hogy sokkal jobban szeretem,mint azt eleinte hittem.Nem tudom mi ennek az oka,nem igazán történt semmi változás a kapcsolatunkat illetően.Mégis minden olyan másnak tűnik.Az a régi árny,ami azt hittem örökre a részem lesz,megszűnt az lenni.Már csak egy az emlékek közül.Emlék,amire néha jó visszagondolni,néha fájó.De megszűnt a sóvárgás.Ma már csak Ő létezik,és minden más pasi csak barát,jó ismerős lehet.

Hazafelé nagyon ideges voltam.Nem azért,mert nem volt ülőhelyem(azt már megszoktam).Eszembe jutott,hogy annyi tanulnivalóm van,hogy sosem fogok vele végezni.És mindez holnapra.A buszon olvasgattam Carl Rogerst,mert abból holnap ZH.Annyira nem kötött le,viszont megállapítottam,hogy Rogers kliensei egytől-egyig rendkívül intelligens emberek,akik a gondolataikat iszonyatosan emelkedett stílusban,már-már a költőiség szintjén fogalmazzák meg.És azt is leszűrtem,hogy akár a kliens beszél,akár a segítő,a mondanivalót hümmögéssel kezdi.Hogy ennek van-e jelentősége,nem tudom.Valami biztos,mert ez a tananyag.

De Rogers csak a kisebbik gond.Az igazi mumus a társtöri házi doga,amit valójában már két hete kellett volna leadni.Irtó lusta vagyok:( Ha Rogersre azt mondtam,hogy nem szórakoztat,akkor nem tudom mit lehetne mondani erről.Egy cikket kell elolvasni a Rubiconból és arról írni.Tiszta öröm,mit ne mondjak.És a másik egy interjú,ami még nincs.Továbbmegyek:alanyom sincs.

Aztán jogból is írtunk ZH-t.De Morcika segített óra előtt.Nem tudom hogy sikerült,de remélem nem túl rosszul.Emiatt mindenesetre nem aggódok,úgyis kell már vizsgáznom.

Most elkísérem Morcit az orvoshoz,aztán rittyentek valamit társtörire.Nem lesz könnyű.

De holnapig még sok idő van.Addig még előfordulhat,hogy elkészülök vele,De az is lehet,hogy elüt a villamos,vagy egy kocsi,esetleg belém csap a villám,vagy valami hasonló balesetecske ér.Akkor megesne rajtam a szíve a tanárnak.Vagy nem?