Egyszerűen nem tudtam aludni a koliban.Megpróbáltam,de ott valahogy nem megy a nappali alvás.Mert ugye kint hallom,hogy jönnek-mennek az emberek,én meg alszok.Ettől olyan lustának érzem magam.Mert mi az,hogy én délig alszok?Azt meg ők nem tudják,hogy én éjjel nem aludtam,csak azt,hogy átalszom a napot.Meg lenne a véleményük.

Gondoltam itthon alhatok napközben is.Meg az az igazság,hogy néhány dologért haza kellett ugranom.És ha már bérletem van...

Szóval egy óra alvás után,kb fél 9kor kimásztam az ágyból,felöltöztem,megágyaztam és vállamra kaptam az utazótáskát.Elindultam haza.Fáradt voltam,nyűgös és oylankor sokkal jobban szoktam vágyni a szeretetre.És akik a legjobban szeretnek,azok Ózdon vannak.

Nem néztem meg azt sem,hogy mikor megy buszom,csak elindultam.Gondoltam egyszer biztos jön valami.És ez így jobb is volt,mert nem volt rajtam az a streszz,ami ilyenkor szokott:hogy mi van ha lekésem a buszt.Szép kényelmesen sétálgattam,vártam a buszt,mindenféle idegesség nélkül.Mint,akinek már minden mindegy.És úgy is éreztem,mert olyan fáradt voltam,hogy nem láttam,nem hallottam.Mint egy zombi.Általában szorítom magamhoz a táskám,nehogy kivegyenek belőle valamit,most azt sem bántam volna,ha valaki lekapja a vállamról és elszalad vele.Lehet meg is köszöntem volna.

Aztán persze jött a nyűgösségből fakadó ingerlékeny állapot.Haragudtam az ellenőrökre,hogy még szombaton is ott állnak a mozgólépcsőnél.Nem mintha nem lenne bérletem,de nem sok kedvem volt előkotorni.Aztán haragudtam egy nőre,aki előttem spontán megállt a mozgólépcső tetején,mert valakinek integetett.Engem meg akadályozott a közlekedésben.Hm...pedig mekkora lendülettel mentem.Majd fellöktem szegényt.De végülis miért áll meg?

Utána a busznál jött az idegesség.Az nem zavart,hogy 50percet kellett várni a buszra.Ilyen hülyeségeken nem volt kedvem mérgelődni.De az,hogy hosszú várakozásom ellenére kitúrnak a sorból olyanok,akik a busz beállása előtt 2perccel jöttek oda.Hát igen,könnyű a szegény,fáradt,nyomorultat fellökni.Először szállnak fel az előreváltott jegyesek(ez jogos is,ha már megvan a jegy,ne maradjanak le).De utána jöhetnének azok,akiknek bérlete van.(És van olyan sofőr,aki fel is engedi őket az előreváltottakkal együtt).Pedig én vettem volna jegyet előre,mert időm engedte volna.De minek vennék,ha egyszer havi 9000Ft-ot fizetek a bérletért.Hülye lennék még jegyet is venni,csak azért hogy üljek.

Na,leültem végülis.Csak azt nem szeretm,hogy mire felérek a buszra,elfogynak az ablak melletti helyek.Ott szeretek én ülni.Na,nem a kényelem miatt,hanem csak azért,mert én végig utazok,viszont aki a belsőn ül,többnyire leszáll félúton.És olyankor engem felébreszt,hogy legyek szíves kiengedni.Miért nem az ül kívül,aki hamarabb leszáll?Így lenne ésszerű.És kedves utastársam egyfolytában bámult negem.Úgy mellmagasságban.Nem tudom mit nézett,mert nem vagyok túlságosan eleresztve mellben.Mindenesetre zavart.

Aludni nem tudtam.Zenét hallgattam és közben olvasgattam Rogerst(nem Morcit,hanem Carlt).Még jobban elálmosított.Aztán olyat csináltam,amit nem szoktam:leszálltam a pihenőben.Gondoltam a friss levegő majd felfrissít engem is.Nem úgy volt.

Még szerencse,hogy intéztem magamnak kocsit,ami hazavitt a buszpályaudvarról.Nem bírtam volna hazagyalogolni.

Utána lepihentem.Bedőltem az ágyba és aludtam is.Arra ébredtem,hogy tesóm és a haverjai csörtetnek végig a házon.Nem bántam,aludtam két órát(összesen meg kb hármat).Most meg bejöttem anyuhoz netezni.Aztán 10kor hazamegyek és olyat alszok,mint még soha.

Holnap meg frissen,kipihenten megyek az én Angyalomhoz.Na,az az igazi pihenés,ha vele vagyok.Szeretem és szeretek vele lenni.Az már egy kellemesebb utazás lesz...