Rájöttem mi a legnagyobb hibám:túlságosan indulatos vagyok.Észrevettem,hogy mennyire könnyen mondom azt egyesekre,hogy szeretem,vagy gyűlölöm,jó ember vagy rossz ember.

Ha valaki megbánt,azt hajlamos vagyok rossz embernek elkönyvelni.És mindezt milyen logika alapján?Természetesre veszem,hogy ha én nem bántok valakit,akkor ő sem fog bántani engem.De ez hülyeség,hiszen a világ nem így működik.És attól,hogy valaki akaratlanul vagy akár akarva fájdalmat okoz nekem,még lehet nagyon jó ember.És nem feltétlenül érdemli meg a szeretetemet valaki attól,hogy egy jó szót szólt nekem és kedves volt hozzám.Hajlamos vagyok elhamarkodottan ítélni.És emiatt sokszor engedtem bizalmamba olyanokat,akik nem érdemelték ezt meg.De olyan is volt,hogy rossz embernek tartottam valakit,aki nem volt igazán rossz.

Most bocsánatot kérek azoktól,akiket ez érint,vagy akiket megbántottam hirtelen jött haragomban.Sajnálom,nem volt szándékos.Ma már tudom,hogy a düh nem jó tanácsadó.

Rájöttem,hogy nem szabad hirtelen támadt harag alapján ítélni valakit,mint ahogy a rózsaszín ködön keresztül sem lehet tisztán látni.Igyekszem változni,és azt hiszem sikerülni is fog,hiszen a hiba felismerése a legjobb út a változáshoz.