Jó ideje nem blogoltam már. Hogy miért, azt majd kifejtem, elég hosszú történet.
Visszaolvastam az utolsó bejegyzésem. Furcsa volt látni, mit írtam akkor, és furcsa volt, hogy nem tudom felidézni az érzéseket. Akkor a végről írtam, a befejezésről, veszteségekről és helyrehozhatatlan hibákról. De azt hiszem, bármennyire is el akarom magammal hitetni, hogy iszonyúan szerencsétlen vagyok, valahol mégis csak nagyon szerencsés ember vagyok. Csak azt hiszem természetemből fakad, hogy míg a rossz miatt előszeretettel kesergek, addig a jót természetesnek veszem. Talán ezért is nem írtam arról, hogy mi történt azon a napon, amelyiken az utolsó bejegyzést írtam.
Elmentem hozzá…ahogy megbeszéltük. Fel voltam készülve mindenre. Arra is, hogy a másik lány kiüt engem a versenyből. De aztán magát ütötte ki. És nem csak a versenyből, hanem úgy szó szerint is. Egy totális lerészegedés kellett hozzá, hogy a srác rájöjjön, hogy nem azt a lányt szánta neki az élet. Ezt megtudva, hatalmas szikladarab esett le a szívemről, noha ez még nem garantálta, hogy minden úgy lesz, mintha nem is jött volna képbe a másik lány.
Aztán valahogy minden olyan gyors volt. Egyre többet találkoztunk, élveztük egymás társaságát. Nem tudom mikor vált nyilvánvalóvá, hogy akkor az Én-ből és az Ő-ből Mi lettünk, de kapcsolatunk kezdetét attól a naptól számítjuk, amikor az utolsó blogbejegyzés keletkezett. Lassan már három hónapja…
Hogy mi történt ezidő alatt? Számtalan közös programon vagyunk túl és igyekszünk annyi időt együtt tölteni, amennyit csak lehetséges. Sokat vagyok náluk és próbálom elérni, hogy ő is minél többet legyen nálunk. Megismertük egymás családját. Együtt töltöttük a karácsonyt, a szilvesztert. Ő volt az első, aki miatt még sütni is hajlandó voltam (na, nem sikerült tökéletesre). És beleszerettem. És ami még ennél is klasszabb: Ő is belém.
Szóval ennyi t arról, hogy a kishitűség és a túl korán történő lemondás csak fölösleges fájdalmat okoz. Mert kár volt szomorkodni a semmi miatt, hiszen most Vele vagyok és boldog vagyok. És remélem ez még sokáig így is marad.
