Az előzőekben említett valakitől kaptam egy sms-t hajnali egykor. Azt írta haragszik rám és tudtam, hogy tényleg így is van. Kicsit rosszul esett, de megértettem. Dühös volt, és nem csak rám, hanem mindenre és mindenkire. Alighanem még magára is.
Minden esetre felzaklatott az üzenete. Annyira, hogy egész éjjel nem aludtam rendesen. Forgolódtam, izzadtam, fáztam, melegem volt és mindennek a tetejébe rémálmokat láttam. Nem is összefüggő álmokat, inkább csak képeket. Értelmetlen, zavaros, nem minden esetben negatív, de számomra negatív érzéseket előhívó képeket. Félálomban lehettem, mert teljesen tudatában voltam ezeknek a képeknek, de mégsem tudtam elterelni a gondolataim. Mintha valaki erőszakkal egy filmet nézetett volna velem.
Nagyon ritkán emlékszem az álmaimra. Olyankor is csak pár perccel ébredés utánig. Ezt annak tudom be, hogy nyugodtan alszom és nem ébredek fel az álomidőszakban. Most nagyon sokra emlékszem az elmúlt éjszakából.
Hogy mennyit aludtam, azt nem tudom. Ami biztos, hogy fél kettőkor még pörgött az agyam és reggel fél ötkor már szintén. Közte pedig az álomképek, melyek közben ki-kinyitottam a szemem.
A tegnap említett három dolog együttesen idegesített, és kellő erősségű bűntudatot hozott létre. Csak emésztett és emésztett és még azzal sem tudtam ellensúlyozni, hogy szép képekre gondoltam.
Mert az az sms nagyon meghatározta az éjszakát. Tudtam, hogy csak dühből írja, és hogy minden rendben lesz, ha elmúlik a haragja, mégis úgy éreztem, hogy ez most egy törést okoz kettőnk között, hogy elveszítek egy barátot. Ha nem is örökre, de már nem lesz ugyanolyan. Arra is gondoltam, hogy most pár napig biztosan nem beszél majd velem. Elképzeltem, hogy az milyen rossz lenne. Sosem voltam vele haragban és soha nem is gondoltam, hogy ilyen megtörténhet.
Az imént hívott. Nem gondolta komolyan. Ahogy én is gondoltam, csak dühös volt. Holnap találkozunk, ma beszélünk msnen, holott tegnap még azt mondta be sem jelentkezik. Most nyugodt vagyok és jó a kedvem. Akkor is, ha nem aludtam semmit. És akkor is, hogy vannak még dolgok, amik miatt lenne okom aggódni. De ez volt, ami lelkileg gyötört, a többi csak hab volt a tortán.
A mai nap eltelik majd. Csak úgy folydogál. Takarítást terveztem, mert az elmúlt hetekben minden felhalmozódott a polcon, cseppet sem tetszetős formába rendeződve. A ruháimat is át akarom rendezni. Könnyű kis nyári ruhák hátra, pulcsik előtérbe. (Persze ezt már hetek óta tervezem, nem tudom mi lesz belőle) A lényeg, hogy most nyugodt vagyok és délután talán aludni is fogok tudni.
