Mindenféle magasztos gondolatok kavarognak most bennem. Idézetek, versek, dalok. És gondolkodtam róla is. Azon, hogy mennyire hiányzik. Nem fizikailag, hiszen vasárnap még vele voltam, hanem lelkileg. Az a fiú, akit megismertem ezelőtt néhány héttel, és akinek fontos és szórakoztató tevékenység volt a mindennapokban, hogy velem beszéljen. De az a fiú már nincs. Megváltozott? Talán nem is létezett? Talán a lány nem létezett, aki fontos volt neki? Érdekes, hogy mennyi mindent meg tudnak változtatni a külsőségek, hogy mennyire a kinézet dominál a világban. Lehet valaki szimpatikus képen és beszélgetés alapján, de ha élőben nem olyan szép, mint azt mi vártuk, akkor annyi, vége, minden hiába.
„A belső szépség a fontos”. Mindenki ezt hajtogatja manapság (társkeresőkön főleg), de van még vajon ember, aki valóban így is gondolja? Vagy ez már csak egy berögzült csajozós duma, mint például a „nagyon csinos vagy”? Vagy talán még ennél is elcsépeltebb, olyan, mint egy egyszerű szia. Aztán persze mégis csak kiderül, hogy a külső szépség sokkal előbbrevaló, mint a belső.
Mert ugye egy pattanásos arc, egy csálé fog, vagy némi túlsúly a legszebb lelket is elcsúfítják. Ez a túlsúly dolog egyébként érdekes. Hiába mondja ezt egy pasinak az ember lánya előre, hiába küld képet, akkor sem hiszik el. Ez a sok hülye vékony picsa miatt (akinek nem inge nem vegye magára), akik már akkor kétségbeesetten dagizzák le magukat, ha a mérleg 20dekával többet mutat, mint előző nap. És persze, ha én azt mondom egy pasinak, hogy márpedig nem vagyok egy nádszálkisasszony, akkor azt hiszi, hogy a rinyálós anorex libák közé tartozom, akik nem képesek felmérni a helyzetet. Nem hisz nekem, ami később mindkettőnk számára kellemetlen helyzetbe sodor minket. Ha képet küldök, jön az „Uram isten! Gyönyörű vagy!” Gőzöm sincs, hogy ez mit jelent, mert nyilván nem azt, hogy tényleg szépnek tart, hiszen akkor élőben sem lenne gond. Talán valami olyasmi lehet ilyenkor a pasik fejében, hogy talán régi a kép és ma már vékonyabb vagyok. Nem értem, nem tudom.
Szóval, ami biztos, az az, hogy a külső mindennél fontosabb a pasiknak. Ezért eshet meg, hogy teljesen buta, írni sem tudó, egoista, pénzéhes csajokra hajtanak, csak mert az illető szép. És tömegével vannak ilyenek, szóval nem egy-két pasiról van szó. Én nőként, képtelen lennék olyan férfit választani, akiben nem látok semmi pozitív tulajdonságot, nézzen ki akárhogy. Nekem tényleg a belső a fontos, és én ezt nem csak üres frázisként használom. Mert elnézegethetek egy tökéletes testet, de ha nem tudok vele beszélgetni, ha nem látok benne semmi olyat, ami miatt felnézhetek rá, akkor annyit ér, mintha egy festményt akasztanék a szobám falára. Néha jó ránézni, de nem nézegetem hosszasan minden nap. Én olyan pasit akarok, akinek annyira tetszik a lelke, hogy a külseje is megszépül általa. És ezért a nap minden percében jól esik ránézni. Rápillantok, és egész testemben mosolygok. Ilyen a belső szépség: testet-lelket mosolyra fakasztó.
