2009.07.25. 22:09| Szerző: Amani1987

Már annyiszor írtam erről az érzésről. Olykor úgy, hogy mennyire vágyom rá, máskor úgy, hogy ezt érzem, és mennyire boldoggá tesz, és megesett az is, hogy mint életem megkeserítőjét említettem. De mindig is egy csodálatos és mindenek felett álló érzésnek tartottam.

Mindig is nagyon fontos szerepet töltött be az életemben, mindig akartam érezni. De azt is akartam, hogy viszonozzák. Sajnos ezen a ponton volt mindig a hiba. Mert én szerettem, mert olyan nagyon tudok szeretni, de ezt senki nem értékelte eléggé. Sokat gondolkodtam már ezen, hogy miért lehetett így. És rájöttem, hogy mindenkit úgy szerettem, ahogy szeretném, ha engem szeretnének. De nyilván ők nem erre vágytak.

Nem tudom mi kell a pasiknak, és azt sem, hogy én miért nem. De talán már nem is számít ez az egész. Annyira vágytam rá mindig, hogy legyen valakim, akivel szeretjük egymást, akivel boldoggá tudjuk egymást tenni, de mindig csak egy álom volt. És mint tapasztaltam, az álmok, azok csak álmok. Csak csukott szemmel láthatóak. Ha felébredek, ha kinyitom a szemem, a világot látom magam körül. A világot, ami hideg és távolságtartó. A világot, ahol nincs olyan ember, akinek én lennék az EGYETLEN, az IGAZI.

És amikor ez nyilvánvalóvá vált, akkor lemondtam az egészről. Mint a róka és a szőlő esete: ha valami elérhetetlen, akkor jobb a hibát keresni benne és ezáltal megszüntetni a vágyat. Mert mi rosszabb, mint elérhetetlenre vágyni?

A szerelem csodás dolog. Szerettem érezni. Talán még fogom is, mert hiába védem folyton hatalmas falakkal a szívem, egy-egy jó ember mindig áthatol rajta. Hogy mit lehetne tenni ezellen? Fogalmam sincs. Nem zárhatom el magam mindenkitől. Nem maradhatok távol mindenkitől, aki annyira szimpatikus, hogy akár még érezhetek is iránta valamit. 

Leszek még szerelmes, ez bizonyos. Talán nem most, talán majd sokára, az is megeshet, hogy egyszer majd viszonozza valaki. De már nem keresem, nem megyek utána. Már nagyon sokat hajszoltam a szerelmet és mindig a képembe röhögött. Most már jöjjön ő, találjon meg, és én biztosan nem űzök majd gúnyt belőle.


Hozzáadás a Facebookhoz Megosztás az iWiW-en Megosztás a Twitteren      
 |   | Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hercegnoatoronyban.blog.hu/api/trackback/id/tr191315392

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása