Amikor a kezem megfogtad egy percre

Szíved a szívemet féltőn átölelte.

S azt éreztem akkor, minden rendben.

De káprázat volt a fény szemedben.

Azt gondoltam, mért ne reménykedjek?

Mért ne gyúlna valami tűz benned?

Hittem azt, hogy tudnál majd szeretni.

Hittem azt, hogy fogok még nevetni.

De hazugság volt ez is, mint minden.

Tudtam jól, de kellett kicsit hinnem.

Mert amikor szemed szemeimbe nézett,

Olyan szépnek láttam az egészet.

De nem volt szép, én éreztem annak.

Pedig tudtam, hogy itt hibák vannak.

Tudtam jól, hogy így kell ennek lenni.