Mármint a napok. Az utóbbi kettő nagyon gyorsan eltelt. És roppant nagy energiákat emésztett fel. 

Tegnap itt járt anyukám. Igazából apu miatt jött fel, nem pedig kirándulási céllal, de ha már itt volt, hát csináltunk egy csajos napot. Én profi idegenvezetőként kalauzoltam, újra és újra rossz járműre szállva fel. De lazán vette, napijegye volt, nem számított mire és hányszor szállunk.

Elmentünk a Westendbe. A kis tündérkém, még nem igazán járt itt. (Meg másik plázában sem.) Tetszett neki. Főleg a vízesés (nekem is az a szívem csücske).

Kajáltunk is, ahogy megbeszéltük. Valami olyat akartunk, amit még eddig sosem, vagy amit nem eszünk minden nap. Én rákot ettem (az valami csodálatos). Ő meg lazacot. Bár nem mintha halat nem ehetne mindig, de ez van. Degeszre ettük magunkat. Annyira, hogy meg sem bírtunk mozdulni.

De anyu felajánlotta, hogy vesz egy kabátot, menjünk ki a piacra. Még egy gyors shake, aztán irány a Józsefváros. 

A lábunk már majd leszakadt, mire végeztünk. De lett egy új kabátom és egy új táskám.

Aztán anyuci hazament, én meg fáradtan rogytam le az ágyra.

A mai nap meg...hát fárasztó, de roppant kellemes. Annyira kellemes, hogy úgy éreztem fel kell magamnak jegyeznem (ha csak említés szintjén is) és annyira fárasztó, hogy még részletezni sincs energiám.

Most azt hiszem alszok egy nagyot. Holnap még suli, aztán irány haza. Három óra zötykölődés. És a hétvégi nagy pihenés.