Holnap végre buli. Kb ilyentájt fogunk betoppanni, és berobbanni a táncparkettre. Idáig még olyan problémáim voltak:
1: Mit vegyek fel? Nos ez megoldódott. A farmer az tuti volt eddig is. Nem vacakolok, ez nem valami cicababdizsi. A felső az kérdéses volt, gondoltam veszek valamit. Nem találtam:( Kértem kölcsön, kaptam is. Nem is kölcsönbe, hanem örökbe. Vagyis cseréltem egy melltartóra. (Nagy volt sajna, és nem hiszem, hogy még belenőnék valaha is) Még egy övet is kaptam (azt tényleg kölcsön, bár ha akarnám, el tudnám üzletelni.) Aztán még nem tudom, hogy felveszem-e.
2: Pasival menjek, vagy ott pasizzak? Na ez még nem eldöntött. Ha akarnék, tudnék pasit találni, aki elkísér. Sőt, még válogathatnék is. Chaten szedtem össze őket. Az ott pasizás zűrösebb, nem vagyok az a pasizós típus. Meg szép se. Szóval még nem tudom, de lehet a pasikat kizárom.
3: Mi lesz, ha mindenki profi táncos, én meg égek, mint a rongy? Nos, kérdésben a válasz :égek, mint a rongy, Vagy nem agyalok ezen, és jól érzem magam. Itt csak segget kell rázni. Ahhoz nem kell tudomány. És nem biztos, hogy mindenki profi lesz. Ha meg mégis, hát nem érdekel.
4: Meglesznek-e egyáltalán a jegyek? Meglettek. Ma Mónikával elhoztuk őket. De már tegnap is mehettem volna értük. Szóval semmi pánik, minden sínen van.
5: Jön-e majd mindenki? Majdnem. Kivéve Zitát. De ez nem baj, mert többre számítottam. Végül már annyian gyűltünk össze, hogy szinte törvényszerű volt, hogy valaki kiesik.
És most nem is jut eszembe semmi több, mert teljes a zsongás. Már annyira várom a holnapot. Egész nap nincs suli, se semmi, üresben vagyok végig. Pihizek, aztán meg készülődök. Pizsamás napot tartok. És egyszerűen csak olyan boldog leszek, mint az utóbbi időben nem sokszor.
