A kis hableány az egyik kedvenc mesém. A kis hableány az egyik kedvenc szereplőm.

Sosem hittem, hogy a mese igaz is lehet. De kezdem magam hableánynak érezni.

Mert ugye a történet adott. Van egy lány, aki halálosan beleszeret a hercegbe. Mindenét feláldozná érte. Eddig stimmel.

Csakhogy nem minden mese végződik happy enddel. A hableány megmenti ugyan a herceget, de más lány nyeri el annak szívét. Mint a valóságban.

A hableány nem neheztel a hercegre, sem a másik lányra, aki történetesen királylány, jobban is illik a herceghez.

A kis hableány a herceg mellett marad, mint annak barátja, majdnem, mint a testvére.

A herceg is szereti a lányt, kötődik hozzá, de szerelmet nem tud érezni iránta.

És végül a hableány végignézi a herceg esküvőjét a királylánnyal.

Mert ilyenek a hercegek, mindig a királylányokat veszik el a sellők helyett. Sosem látják meg, hogy ki szereti őket igazán.

És ilyenek a királylányok is. Bajban nem állnak a hercegek mellett.

A hableányok pedig…küzdenek, szeretnek, mindent megtesznek a szerelmükért és amikor kell, akkor szépen odébb állnak, mintha sosem lettek volna. Fehér habbá válnak, és sok boldogságot kívánnak. Tiszta szívből.