A hercegnő a toronyban állt és a mélységbe nézett. Nem látta, mi van alatta, nem is érdekelte. Csak azt érezte, hogy vágyik oda. Vágyik el a toronyból, mert az már nem nyújt biztonságot. Már semmi nem nyújt.

Ugrani akart. Egy hatalmas ugrás...egy ugrás a szabadság.

A szabadság, ahol már nincs fájdalom. Ahol nem kell azon gondolkodni, hogy mi lesz holnap. Ahol minden mosollyal van kikövezve.

Ugrani akart, de valami visszahúzta.

Mi volt az? Nem tudta. Ha tudta volna eltépi azt a görcsös köteléket.

De egy napon rájön, és akkor már csak egy lépés válassza el.

-Talán holnap...-sóhajt fel, és visszaül az ablakba...