Ma reggel totál be voltam parázva, mert egymásután két tárgyból kellett vizsgáznom. A tegnapi nap viszontagságai után (kb 5órát ültem egy szauna szerű tárgyalóban, hogy végre letudhassam a 2 perces vizsgámat) már a mai is könnyűnek tűnhetett volna, de...!Nem tűnt.

Reggel felhívtam az én drága királylány barátnőmet, hogy mikorra ér ide. Közölte, hogy késik jó fél órát. Tökéletes-gondoltam, mert addig elmegyek pénzt fölvenni, hogy tudjunk puskát fénymásolni. Mert én már csak ilyen vagyok, még a puskát sem én csinálom. De elvem:ha van időm puskát készíteni, akkor tanulni is lenne. Na meg, ha az ember puskával készül, akkor valószínűleg használni is akarja. Így meg csak végszükségben. Pontosan az hiányzik a helyzetből, ami rossz: a bűnre való készülés, a csalás tudatos megtervezése. Így meg csak áldozata vagyok a körülményeknek. Mint amikor az ember elmegy egy haragosához. Ha töltött piszolyal megy, abban ott a rossz szándék. Ha ott talál egy fegyvert, amikor önvédelemre kerül a sor, az csak sodródás az árral, menekülés egy rosszabb helyzet elől. Fura elmélet, de jól hangzik. Van egy másik, egy egyszerűbb elmélet is: lusta vagyok. Az egyik szebb, a másik igazabb.

Vannak még ilyen elméleteim. Például a bérlet. Ezen a héten nem vettem meg a bérletet, pedig igen esedékes. Egy becsületes ember ilyenkor nem használja a tömegközlekedést. Én használom, és még elméletet is alkottam annak bizonyítására, hogy igenis nincs ebben semmi becstelen. Mert az elmúlt kilenc hónapban mindig megvettem a bérletet, kivétel nélkül. De ezeket a 30 napos bérleteket csakis hétköznapokon használtam, mert hétvégente nem is voltam Budapesten. Vasárnap ugyan használtam a metrót egyetlen útra, de helyette hétfőn nem mentem sehová. Szóval minden hónapban volt 8nap, amikor nem használtam a bérletem, vagyis 9 hónap alatt 72 nap. Ez pedig nem jelent mást, hogy most nekem ingyen járna két hónapnyi bkv használat. Gondolom ez az ellenőröket nem hatná meg, de az én lelkiismeretem tiszta. Azt hiszem...

Persze azért félek. Tegnap is elmentemem a Tescoig, és folyton attól féltem, hogy valahol felszáll egy olyan sunyi képű, gonosz, korunk démona, a mumus, aki nem tud csak annyit mondani, hogy "jegyeket, bérleteket". A legcsúnyább szavak. És amikor felírja a büntetést, meg amikor azt mondja, hogy adjak ennyit, meg ennyit és akkor nem is láttuk egymást. Hát tényleg  ne is lássuk. Hogy lesz valaki ellenőr? Miféle lelki trauma kell hozzá? Az a sunyi pofa, meg ahogy a büntetést írja. Nincs bennük semmi könyörület. Utálom mindet. Meg még az APEH-et is. Fúúúúúj. Nem kellenek.

De honnan is kanyarodtam el idáig? Jah, a mai vizsgák. Szóval elmentem pénzt felvenni. (Persze busszal, hát jó hogy nem gyalog.) Aztán mire visszaértem már közgáz vizsgán kellett volna lennem (amikor elindultam, már akkor is). Beszaladtam. Nem sok sikerrel, de azért nem is teljesen sikertelenül. Aztán irány a szocpol vizsga. (Arról is késtem) Egy tök ari csaj volt ott felügyelni, nem volt olyan nagy szigor sem. Ja, közben kifelejtettem, hogy nem volt időm puskát fénymásolni, és a szobámba sem volt időm bemenni, ahová Ferike már lerakta az aranyszíve miatt nekem fénymásolt puskát. Nem volt semmim. Csak ami a fejemben volt...ó, bár inkább puskám lett volna.

Nem mondom, hogy nagyon rossz lett, szerintem sok okosság volt benne, de az itt nem számít,ennél a tanárnál sajnos nem. Csak a kulcsszavak. Hogy azok mik, azt persze senki nem tudja, mert ez soha egy órán sem hangzott el. De mindenki találja ki, hogy neki mi számít kulcsszónak.

Aztán Mónikávan lustálkodtunk, meg beszélgettünk. Utána elmentünk a kínaira. Útközben letört a sarkam, meg tök sokan bámultak minket, nem értem miért.

Vettem néhány dolgot, megint sokat költöttem. De most már van szoknyám, meg egy új fülbevalóm, meg csini szilikonpántom.

Éééés...egy hapsi folyton ott sündörgött körülöttünk. Én először nem vettem észre, csak Mónika mondta. Aztán meg azt hittem el akar adni valamit. De nem akart. Csak megdícsért, hogy milyen szép vagyok. Hát ha szép nem is, de pirulós igen, szóval gondolom látszott, hogy zavarban vagyok.

De mentünk tovább. Amikor a villamosra akartunk felszállni, hirtelen ott termett. Bemutatkozott, meg hogy ő egyiptomi, és nekem milyen szép a szemem, meg én is gyönyörű vagyok....Neki meg a kiejtése édes. Elkérte a számom. Mielőtt felugrottam a villamosra, még lediktáltam neki. Mónika meg is lepődött, hogy a sajátomat adtam meg. De hát miért vertem volna át? Meg meg voltam róla győződve, hogy úgysem hív majd fel. Tévedtem. Nem olyan régen hívott. Cuki volt, egy csomó mindent nem értett. Inkább angolban jó. Én meg abban nem. De találkozunk. Nagyon bejön, bár nem sok esélyt adok adolognak.

De ki tudja...

Jah, a napnak még nincs vége. Holnap szociológia módszertan vizsga. Puska még nincs, puskázási lehetőség meg állítólag nem is nagyon lesz. Szóval ma tanulni kéne. Egy kicsit. Vagy UV. Az is tud jó lenni.

De minden a jövőn múlik, és a mának elég a jelen baja...