A hétvégén rögtönzött keresztelőt tartottunk, pontosabban tartottam. Az új kiscicáinknak adtam neveket. Eddig azért kellett név nélkül élniük, mert mikor utoljára láttam őket, még túl picik és törékenyek voltak ahhoz, hogy kivegyem őket az anyjuk mellől. Már pedig nem lehet nevet adni valakinek, akit nem is látsz. Kb. két hetesek és irtó aranyosak. Most valahol félúton vannak az igazi macska külső és a születéskori patkányformájuk között. Mert az tény, hogy amikor megszületnek, nem a legszebbek. De a gyerekek sem igazán szépek születéskor. És bár anya szokta mondani az újszülött cicákra, hogy nagyon csúnyák, én már akkor is látok bennük valami rejtett bájt. Pedig még olyanok, mintha csupaszok lennének, mert még rájuk van tapadva a nedves szőrük, a szemük pedig csukva, a lábuk vékonyka és mind a négyen elférnek az ember két tenyerében.

De egy hét alatt egész megformásodtak. A szemük kezd kinyílni, sokat nőttek és egyre ügyesebben csúsznak- másznak. Édesen dorombolnak olykor-olykor, de többnyire még csak szoptatáskor. Simizésre még nem igazán reagálnak. Talán még meg is ijednek kicsit, mert ugye még nem látnak. A nyávogással is vannak még problémáik, inkább vékonyka nyöszörgést tudnak kisajtolni magukból.

Szóval négyen vannak, és mind a négy hófehér. Fura, mert mindig van köztük szürke. Az anyjuk és az apjuk is teljesen fehér, de nagyszülői ágról mindig örökli néhány a sötétebb színeket. Most háromnak van a fején egy-egy fekete folt. Szinte ugyanott mindnek.

Azt hiszem mind lányok. Mondjuk én ezt annyira nem tudom megállapítani. Bár gondolom nem nagy nehézség: ha van kuki, akkor fiú, ha meg nincs, akkor lány. Nekik nincs, legalábbis én nem találom. De lehet még olyan pici, hogy nem látszik. Vagy fogalmam sincs. Mondom, nem értek hozzá. De még mindig jobb, mint egy volt gimis osztálytársam, aki megkérdezte tőlem, hogy honnan tudom eldönteni, hogy milyen nemű egy cica. Mondom neki, hogy mit keressen. Erre mondta, hogy azt tudja, de hol? Ledöbbentem. Szóval, ha rajta kívül valaki még nem tudná: a két hátsó lábuk között, a cica has felőli részén.

Tehát most már neve is van a négy kis hercegnőnek. Mindenki szerint hülyeség, mert úgysem tartjuk meg őket, de én szeretem a nevükön szólítani őket.

Tesóm egyébként meg akar egyet tartani, és akkor átnevezi, mert neki nem tetszik az a név, amit én adok.

Köszöntsük tehát Hopeot, Beautyt, Peacet és Joyt..

Joy és Hope

 

Joy , Peace és Beauty