Miért olyan nehéz ez az egész?Miért nem tudom elfelejteni egyik napról a másikra, azt hogy szerettem?És miért van, hogy még mindig szeretem, annak ellenére, hogy nem szabad?El kell felejtenem.Úgy kell tennem, mintha sosem ismertem volna meg. És az lett volna a legjobb. Soha nem megismerni, soha nem találkozni vele, és nem beleszeretni. És ami a legfontosabb:nem szenvedni miatta.

De megint ostoba voltam. Elhittem, hogy ez most más lesz, hogy Ő majd szeret, és megbecsül.Vagy legalább értékeli, hogy én szeretem.

Nem baj, most már késő bánat.Hibáztam és viselnem kell a következményeit.

De hogy tehetnék úgy,mintha idegen lenne?Hogy tegyek úgy,mintha meg sem történt volna?

Lehet ezt egyáltalán?Elpusztíthatok minden tárgyi emléket, ami hozzáköt.Mint ahogy szegény rózsával tettem tegnap.Az volt ám a mészárlás.De mit segítene?Annyi hely van,ami rá emlékeztet.Azokat nem pusztíthatom el.

És azok az emlékek, amik a szívemben élnek?Azok hogy fognak elpuszulni?

Ó,miért csak nekem volt szép az, ami szép volt?És miért van, hogy nekem nem lett felejthető???