Na jó, a bejegyzés nem kifejezetten a napraforgókról fog szólni. Tulajdonképpen mindössze egy mondat erejéig kerül szóba a napraforgó. Valahogy úgy, mint A kopasz énekesnő (nem Britney Spearsre gondolok, hanem Ionesco darabjára).

Azt hiszem most az apró boldogságokról fogok írni, ha nagyokból nem is jut ki mostanság.

Szóval ma sok kis boldogság ért.

Az első dolog, ami jólesett a lelkemnek az talán az volt,hogy a buszon nem ült mellettem senki, így kellemesen elfértek a cuccaim a másik ülésen. Szeretek egyedül ülni.

A másik a mögöttem ülő bácsi volt.Nem is tudom miért volt nekem szi mpatikus nekem. Azt hiszem a kedves hangja miatt.Hallottam ahogy az unokájával beszél telefonon:"Nagypapa vagyok, megyek hozzátok"-mondta. De ezt olyan bársonyos hangon, hogy azonnal eszembe jutott az én nagypapám, aki szegény beteg, de sokkal erősebb,mint amilyennek látszik.

Aztán az egyik faluban egy öreg nénit láttam, amint épp a kertben dolgozott. Róla meg az én szeretett dédnagymamám jutott eszembe. Ő is ugyanolyan csöpp, törékeny öregasszony volt, és (szó szerint) utolsó perceiig dolgozott. Nagyon szerettem őt,bár sajnos ritkán láttam. Párszor viszont voltam néla nyaralni és az felejthetetlen élmény volt.

Aztán Szentkút mellett haladtunk el. Pontosabban az út mellett, ami Szentkútra vezet.Nagymamámmal rengeteget jártunk zarándokutakra a helyi egyház szervezésében. De akkor még nagyon kicsi voltam. Bejártuk Szentkutat, Máriapócsot, Máriaremetét, Márianosztrát meg az összes Máriával kezdődő helyet. Nem igazán emlékszem rájuk, csak arra, hogy mindegyik helyen vettünk selyemcukrot. Azt imádtam. És ezért volt boldogság Szentkútra gondolni :a selyemcuki miatt.

Aztán láttam egy kislányt lapszoknyában, és akkor eszembe jutott, hogy lassan én is elkezdhetnék lapszoknyát hordani, mert szeretem. Meg a strandkendőket. Szóval jön a nyár.

Bátonyban láttam egy szobrot(a buszmegálló környékén van),ami egy embert ábrázolt valami csákánnyal vagy vésővel. Ijesztő volt és csúnya,mint a Sziklák szemében az emberek. És akkor eszembe jutott, hogy a Sziklák szeméhez is kellemes emlékek kötnek.Nem is egy.

Aztán láttam egy csomó orgonát, és eszembe jutott a közelgő anyák napja.Még valami jót kéne kitalálnom anyunak. Vagy írhatnék verset. Az első valamirevaló versemet pont anyáknapjára írtam ezelőtt 11évvel.Akkor nagyon örült neki, meghatódott. Ma már nem tudok úgy verset írni, hogy elhatározom, hogy na most akkor írok. Azt érezni kell. És valahogy most nem érzem.Azt hiszem marad a virág,meg valami kis ajándék.De mindenesetre imádom ezt az ünnepet, meg a sok orgonát.Olyan jó illata van.Egész délelőtt az "Orgona ágát"énekeltem.

És ami a legvidámabbá tett,az tesóm haverjának tegnapi mondata volt. Az úgy volt, hogy Mónikának már ígérem egy ideje, hogy csinálok neki hagymalevest,amit Tibitől tanultam, és egy vega szakácskönyvben is megtaláltam a receptet,de abba volt fehérbor is. Ekkor mondta anya,hogy ne térjek el a recepttől,mert akkor biztosan elrontom,csináljam úgy,ahogy tanultam.Az finom volt.És ekkor mondta Gabi,hogy"Főzzél bele varnyú húst."Ezen akkorát röhögtem.Eleve már milyen szó az hogy varnyú?:DNa úgy döntöttem,mégsem térek el a recepttől.Nem lesz benne se fehérbor,se "varnyúhús".

A buszon meg volt egy kislány,aki tök aranyos volt, és két falu közt mindik felébresztette az anyukáját,hogy"Mennyi napraforgó!"és közben buzgón mutogatott a pongyola pitypanggal teli mezőkre.Végülis mindkettő sárga.És a vegaszakácskönyvben láttam azt is,hogy a pitypang leveléből lehet salátát csinálni.Én mindenesetre nem kóstolnám meg,de ha azt mondják,akkor tuti finom.Azonkívül egészséges, és jó vele játszani.A gyermekláncfűből lehet a legszebb koszorút fonni.

Viszont voltak olyan dolgok is,amik feldühítettek.

Az első a Tescoban ért,amikor sajtot akartam venni. Rájöttem,hogy az olcsó sajtból csak akkora darabok vannak levágva,ami egy hadseregnek is elég.Úgy meg már drága.Szóval ha teszem azt 400Ft-ért akarok sajtot venni,akkor marad az,amiből egy kiló 2500Ft-ba kerül és vehetek egy hajszálnyi szeletet,ahelyett, hogy lenne leszelve az 1300Ft/kg-ból is 400Ft-os értékben.De abból csak 800ért van és akkora mint a fejem.Na ez most kicsit zagyva lett,de én értem.És aki nem érti,az higgye el hogy dühítő.

A másik,ami idegesít,ha rossz gyerekek(vagyis ilyet nem mondunk,mert nincs rossz gyerek,csak eleven)és hülye gyerekek(nincs hülye gyerek,csak különleges)nekem tolják a bevásárlókocsit,vagy egyszerűen nekem szaladnak úgy, hogy felesek bennük.Szóval játszótérnek használják a bevásárlóközpontot.

A harmadik pedig,amitől falra tudok mászni:az andalgók. Az andalgó szerelmesek,akik elálják a járdát úgy,hogy nem lehet őket kikerülni sem, de olyan lassúak,hogy az embernek nincs idegzete mögöttük kullogni.Akkor vannak az andalgó felnőttek,akik csak azért sétálgatnak,mert vasárnap van, jó idő meg semmittevés.Dolga senkinek nincs.Mi a legjobb ilyenkor?Ahelyett, hogy valami parkban ütnik el az időt,nincs jobb,mint a forgalmas utcákon tartani fel azt,aki esetleg tart is valahová.És vannak még az andalgó öregek.És itt nem arra gondolok,aki ereje teljében is csak a 100m/órás max sebességre képes.Arra gondolok,aki fél kiló kenyeret cipelve majd megszakad,miközben bottal járva 5percenként lép egyet,de amikor beáll a troli,úgy szalad,mint a nyúl és a botjával tör utat magának,így téve hatékonnyá a felszállást.Szóval az andalgókkal addig nincs bajom,amíg nem tartanak fel,de sajnos valahogy mindig feltartanak:(