Titok.Általában szeretem.Persze nem a sajátjaimat,az nem marad meg nálam.Mások titkait viszont szeretem megtudni.Nem azért,hogy továbbadjam,csak úgy.Mert a titok érdekes.Különben nem tartanák titokban.Az a tudás,ami csak pár ember birtokában van,valahogy mindig érdekes.Azt megtudni olyasmi,mint ismerni az ismeretlent.Mindig az elérhetetlen megszerzése,és azzal járó küzdelem az,ami igazán izgalmas.

Visszaélni nem szeretek mások titkaival.Nem akarok sem hazudni,sem szenteskedni:volt már olyan,hogy visszaéltem vele,de nem szívesen.Később meg is bántam.

Viszont vannak olyan titkok,amiktől jobb távol maradni.Az a tipikus "ha elmondom,meg kell,hogy öljelek" titok.Van titok,ami választás elé kényszerít.Például megtudod,hogy valaki embert ölt.Vajon mi a jobb,ha elmondod,vagy ha nem?Vagy titok,amely ha kiderül fájdalmat okoz egy ártatlan embernek.

Szinte kettészakít.Mert egyfelől joga van tudni,hiszen az,amit megtudok körbefogná,mint egy hurok és rántaná magával. Fájna neki,szenvedne.

Ha nem tud róla,akkor nyilván nem fáj,de kétségei lennének.Benne élne a gyanú.És nem tudnék a szemébe nézni és azt mondani,hogy semmi baj.

Titok.El kell-e mondani vagy sem?Egész életet változtathat meg.Akkor ha kiderül,és belülről emészt fel engem,ha nem derül ki.

Végül rájöttem,hogy jobb nem elmondani,amíg nem győzödtem meg 100%-ig a valóságtartalmáról.Mert tévedtem.Nem volt itt titok,főleg nem az,amit hittem.Csak félreértettem valamit.Kár lett volna egy nem létező titokkal szétzúzni valamit,ami talán nem áll elég erős lábakon,de még megerősödhet.