Mostanában sokat gondolkodom azon,hogy kezd hiányozni a torony.Nem a régi,hanem csak úgy valami ami biztonságot nyújt.Egy menedék,ami elzár a fájdalomtól.Meg milyen hercegnő az,akinek nincs tornya?

Aztán rájöttem,hogy torony mindenhol akad.Nekem is van.Csak az én tornyom nem olyan magas,mindössze az első emeletig kell menni,hogy valaki a tornyomba jusson.És nem is vagyok benne annyira magányos,mert két másik lánnyal osztozom rajta,de azért torony.És be vagyok zárva oda.Hogy azért vagyok-e bezárva,mert önmagam ítéltem rabságra,vagy azért,mert ebben a számomra oly idegen városban nem tudok magammal mit kezdeni?Magam sem tudom.

Mindenesetre sosem éreztem magam itt olyan idegennek,mint az utóbbi időben.Történt valami,amit nem akarok kifejteni,de rávilágított arra,hogy sosem leszek igazán pesti.És nem tudom miért zavar ez,mert tulajdonképpen nem is akarok.Vannak dolgok,amik nagyon zavarnak az itteniekben.Dolgok,amik vidéken máshogy vannak.Sokkal jobbak.

De visszatérve a toronyra.Van másik tornyom is.Egy emelettel feljebb,a másodikon.Itt valahogy nem érzem magam olyan magányosnak és egész jól elszórakozok.Ilyenkor netezek,ami valahogy leköt.