Végre itt a tavasz.Már annyira vártam.Elegem volt a hidegből.Most pedig végre hétágra süt a nap,csicseregnek a madarak,nyílnak a virágok és öröm kint lenni a szabadban.Annyira fárasztó és lehangoló volt már állandóan a négy fal közt lenni.Még ősszel elterveztem,hogy egy csomó helyre elmegyek majd,ha már úgyis itt vagyok Pesten.Akkor abból nem sok semmi lett.Talán majd most tavasszal.Tényleg nem jó ez a tétlenség és annyi szép hely van erre,de egyedül nem a legszórakoztatóbb a sétálgatás sem.

Azt hiszem a csajokat majd meggyőzöm,hogy kísérjenek el.Megint nyakunkba vehetnénk az erdőt.Olyan izgalmas lenne,mint a múltkor.Nagy kaland volt:)Örök szabály,hogy járt utat a járatlanért el ne hagyd.Nos,választani kellett,hogy a Morci által jónak tartott biztos utat kövessük(hiszen ő az őshonos pesti),de akkor maradtunk volna a dzsindzsásban és sosem érünk be az erdőbe,vagy hallgatunk a segítőkész nudistákra,akik egy másik utat javasoltak.Nem tudom Morci és Ditti mire gondolt akkor,de én azt tartom,hogy nudistákkal nem érdemes vitatkozni,számomra már így is elég kellemetlen volt a helyzet.De nem baj,az a fontos,hogy a párocska nem zavartatta magát:D

Szépen,nyugodtan elsétáltunk előttük és mentünk amerre mondták,szélsebesen,hátra sem nézve többet.Aztán végre olyan helyre jutottunk,ahol már fák is voltak,ami számomra egy erdő alapfeltétele.

Mert ugye a dzsindzsa az csak dzsindzsa:szúr,csikar és senki nem akar benne sétálni.Hát a csajok az erdőben sem akartak.Elég rövid időn belül világossá vált számomra,hogy hármunk közül egyedül én érzek határtalan lelkesedést az erdei túra iránt.Hm,gondoltam sebaj,ha már itt vagyunk,akkor kénytelenek leszünk végigsétálni az erdőn,de legalábbis addig mindenképp,amíg kijáratot nem találunk.Néha hallottam magam mögött egy-egy"Forduljunk vissza"és "Azt sem tudjuk merre megyünk"vagy a még pesszimistább "Itt fogunk meghalni"mondatot,de abban biztos voltam,hogy a nudizók felé én már nem megyek.Hát azt mondtam nekik,hogy tudom merre megyünk(biztos tudták,hogy hazudok,mert ugye sosem jártam ott,honnan tudtam volna?)vagy hogy már látok egy tisztást és ott lesz a kijárat(pedig nem láttam semmit).Morci szegény akkor már nagyon fáradt és éhes volt az előző napok megpróbáltatásai miatt,amit emberfeletti kitartással viselt,Dittit pedig minden lépésnél benyelte az avar(amit ő is emberfeletti kitartással és néhány hirtelen sikollyal viselt). Gonosz voltam,azt mondtam vaddisznók is vannak,mert látom a nyomaikat.Mentségemre szolgáljon,hogy valamit tényleg láttam,bár nem hiszem hogy vaddisznónyomokat.És attól még,hogy nem vaddisznónyomok voltak,még simán lehettek arra vaddisznók.Vagy nem?Sosem voltam jó bioszból.

Aztán meglett a tisztás is,ami cseppet sem volt bíztató.És annyira tisztás sem.Valami meredek hegyoldal és egy mély árok szerű "út"közt lehetett választani.Én a hegyoldalt választottam volna,a többség a gödröt.És ugyebár mindig a többség dönt.Lehet ugyan lázadozni,de akkor megvan annak az esélye,hogy az ember maradhat magának és mehet amerre lát.Ez egy idegen erdőben nem szerencsés.(Még akkor sem,ha maximum 20perc alatt kitalál belőle)Mentem én is a viszonylag egyenes úton.Néhány arra tévedt túrista megkérdezése és hosszú séta után aztán elértünk egy emberlakta helyre,ahonnan már hazataláltunk.

Én mindenesetre nagyon élveztem,és tudom ám,hogy ők is.Még akkor is,ha azt mondták,hogy soha többet nem kirándulnak velem.

Na majd most,hogy itt a tavasz;)