A türelmetlenség pedig agyérgörcsöt és magas vérnyomást.
A mai nap kellőképpen stresszes volt. Már jó ideje tudtuk, hogy a mai napon nyitják meg a Neptunt, vagyis meg lehet ejteni a beiratkozást és a tantárgyfelvételt. Izgatottan vártam már napok óta, az órarendet nézegettem, jelölgettem, hogy milyen tárgyakat veszek majd fel a választhatók közül.
Az egyértelmű volt, hogy bár ez a hét áll rendelkezésünkre, hogy elintézzük ezeket a roppant jelentős tevékenységeket, de tudtuk azt is, hogy a tárgyfelvétel elindításakor azonnal le kell csapni a nekünk tetsző tárgyakra, ha nem akarjuk, hogy beteljen a létszám. Egy tárgy volt, amit mindenképpen fel akartam venni: pozitív gondolkodás. Ez az, amire nekem nagy szükségem van, mert egyszerűen képtelen vagyok optimistán szemlélni a világot. Persze az ilyen tárgyaknál mindig elég alacsony a létszám limit, szóval sietni kell.
Azt nem tudtuk, hogy hány órakkor indul az eszeveszett klikkelgetés, hiszen csak a nap volt megadva. Egyik barátnőm hallott valakitől olyat, hogy éjféltől már felvehetők a tárgyak. Szokásomhoz híven veszettül munkálkodott bennem a kételkedés, meg ugye már volt alkalmam megtapasztalni, hogy milyen sajátos a szervezési stílusa a főiskolánknak (leginkább semmilyen), szóval ezt az éjfélt én nem annyira hittem el. De egyszer az életben én is lehetek optimista (ha már pozitív gondolkodás) így egy másik barátnőmmel megbeszéltük, hogy akkor negyed egyig netezgetünk és majd megnézzük, van-e valami előrelépés. Na persze, hogy nem volt. Meglepetést, csalódást nem okozott. Nyugtáztuk, hogy majd reggel 8-kor, vagy délben nagyobb lesz a siker. Fel is ébredtem reggel úgy, hogy 8-ra már a gép előtt üljek. Megint semmi. Hulla fáradt voltam, de nem nagyon tudok napközben aludni, meg aztán tőlünk pár méterre van egy iskola,ahol pontban nyolckor elkezdtek trombitálni az évnyitó alkalmából, aztán pedig 45 percenként hangos zsivaly zökkentett ki félig-meddig lenyugodott lelkiállapotomból.
A csajokkal folyamatosan a Neptunt néztük. Ugyanaz, mint eddig. Elmúlt dél, elmúlt egy óra...
A tárgyak ugyan megjelentek, de felvenni nem lehet őket. Voltak optimista megjegyzések:"legalább tudjuk hány ember jelentkezhet az adott tárgyra"-ja sokra megyünk vele, ha felvenni nem tudjuk, tört elő belőlem a pesszimizmus. Voltak általános bölcsességek: "Mert ebben a suliban semmit nem tudnak elintézni". És voltak jónak cseppet sem nevezhető kívánságok az ügyben illetékesek részére. Elképesztő, hogy három-egyébként rettenetesen kifinomult (némi túlzással persze:)) -lány milyen mocskos szavakat tud képernyőre vetni. Nem is tudom mikor láttam utoljára ennyiszer leírva a k**va és a ba***a meg szavakat. Na de a tehetetlenség és az, hogy egész nap a gép előtt vártunk, ezt hozta ki belőlünk. És nem tudtuk, meddig tart még ez a várakozás.

Aztán egyszer csak az egyikük írta, hogy siker van, minden megy mint az álom. Valóban, nekem ment is. Egy tárgyat nem tudtam felvenni- ki tudja miért?- de a TO ígérte, hogy holnapra javítva lesznek a hibák. A többieknek több tárggyal is volt gondjuk. Valamiért nem engedte a rendszre, hogy felvegyék. Aztán azt hiszem minden megoldódott (kivéve persze azt az ominózus tárgyat, ami nekem sem ment).
Szóval most már hivatalosan is harmadéves főiskolás vagyok és hétfőtől belevetem magam a tanulásba. De legalábbis most be fogok járni:)