Valahogy most eszembe jutott, hogy ha egyik este közölné velem valami jövőbelátó bölcs, hogy a következő nap lesz életem utolsó napja, akkor azt mivel tölteném?

Első pillanatban azt válaszoltam volna, hogy az alatt az egy nap alatt megtennék mindent, amire mindig is vágytam. (Már amit egy nap alatt meg lehet tenni). Aztán rájöttem, hogy ezt a „minden pillanatot ki kell használni” elv mondatná velem.

Azt hiszem, egy nap már nem elég semmi tartalmasra. Túlságosan sietnék, úgy érezném, hogy még ezt is „kell” és azt is „kell”. Eltűnne az élvezet. És ha egy csodaszép napom is lenne, mit érnék én már azzal? A nap végeztével minden köddé válna, amit életemben tettem. Az a nap is. Nem emlékeznék semmire.