Mennyivel egyszerűbb szó nélkül eltűnni. Mennyivel egyszerűbb úgy lelépni, hogy nincs semmi magyarázat. Egyszercsak nem reagálni...Figyelmen kívül hagyni a másikat...Eltűnni, mintha sosem lett volna.

Ez a könnyű változat. Nem a tisztességesebb, de kétségkívül a könnyebb. Írtam neki. Na és akkor? Egy kattintás neki msnen. Egy klikk és már be is zárta az ablakom. Nem olyan nagy ügy, akár naponta megcsinálhatja minden erőfeszítés nélkül. De nem kell neki. Többet nem írok. Vettem a lapot, van büszkeségem és megértettem, hogy megint kellemes időtöltés voltam, amit meguntak. Nincs ebben semmi szokatlan, nincs ebben semmi újszerű. Megesett már sokszor, megesik még ezután is.

De miért nincs annyi tisztesség az emberekben, hogy kimondják: ne keress többet? Miért olyan gyáva mindenki, hogy csak eltűnik szó nélkül? Mert eltűnt, el akar tűnni én meg hagyom. Nem fogom keresni, nem fogom kergetni. Menjen csak a fene nagy szókimondásával (hahaha).

Ha nem erről van szó, akkor persze én vagyok igazságtalan. Ilyen is volt már, bár ilyesmiben ritkán tévedek. Mi másról is lehetne szó? Ha fáradt, más dolga van, vagy nincs kedve beszélni, akkor csak annyit kellett volna mondania. De nem. Megkérdeztem, hogy miért nem ír, de semmi válasz. Pedig itt van. Fent van a neten. Fent van msnen is, és a másik oldalon is. Nem a világ szűnt meg számára, csak én. Hogy miért, azt nem tudom. Gőzöm sincs mi lehet akkora nagy törés, hogy még elmondani sem lehet nekem. De már nem is fogok ezen agyalni. Ahogy mondani szokás: Akkor higgy a férfinak, ha ló legel a sírján. Durva, de kissé ugyan eltúlozva, igaz.

Dühös vagyok. Magamban dühöngök és magamra vagyok dühös. Hülye voltam...újra. Majd kinövöm...vagy sem.