2009.01.02. 02:01| Szerző:
Amani1987
A hercegnő a patak partján ült teljes csöndben. Valami nyomta a lelkét. A madarakat hallgatta, mint régen, de már nem hallotta édesnek a dalt. Úgy hallotta, mintha a madarak őt vádolnák dalukban. A virágokat nézte, de már nem látta őket szépnek. Mintha összehúzták volna szirmaikat tekintetére. A vízben nézte a tükörképét, de nem ő nézett vissza a mélységből. Egy arcot látott ugyan, ami szakasztott mása volt az övéne, de már nem látta azt a tiszta arcot. Gonosz zsempár villogott rá a vízből. Gyűlölte, akit látott, és gyűlölte a víztükröt, amiért ilyen rém,séget mutat neki. Pedig nem a patak vize lett mocskosobb, hanem a hercegnő lelke.
| | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://hercegnoatoronyban.blog.hu/api/trackback/id/tr481315364
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
