Amai nap, amilyen rosszul indult, olyan jó lett.

Reggel hajnali ötkor keltem, mert vissza kellett jönnöm Pestre. Kocsival mentünk le a buszállomásig, de így nagyon sokat kellett várnom a buszindulásig. Hideg volt, rettenesen hideg. A téli kabátomban jöttem fel, mert úgy éreztem, hogy a szombati havazás után már eléggé időszerű. Tényleg, nem is írtam még a havazásról. 

Az úgy volt, hogy amikor az egyik ismerősömtől jöttem haza, már tiszta hó volt minden. Észre sem vettük, amikor havazni kezdett. Én viszont annyira megörültem neki, hogy azt is elfelejtettem, mennyire fázom. Pedig szoknyában voltam.

Hazafelé is el voltam varázsolva, olyan csodálatos volt a havazás. Hatalmas, sűrű pelyhekben hullt. A Staidionoknál majdnem dobtam egy hátast, mert a sportcipő kicsit csúszott a friss havon, de még az sem érdekelt. Itt a tél. Most már tényleg, vitathatatlanul. És a karácsony is megállíthatatlanul közeledik. Már csak egy hónap.

Szóval ma reggel is iszonyú hideg volt. Majd megfagytam. A busz is tök későn állt be, szar is volt a busz. Kényelmetlen, hideg. Az ablakok mellett csak úgy éreztem a hideget. És még így is aludtam, már amennyire lehetett azon a kényelmetlen buszon.

A koliba beérve azonnal lezuhanyoztam forró vízben és bedőltem az ágyba. Aludtam vagy két órát, aztán mennem kellett gyerekvédelmes megbeszélésre, vagy mire.

De a nap nem ettől volt jó. 

Az első jó dolog, ami ma történt az volt, hogy tesómtól kaptam egy laptopot. Már nagyon szerettem volna, és megkaptam tőle az elkövetkezendő karácsonyok ajándékaként. Még nem láttam.  Holnap hazamegyek és megnézem. Jani még kínlódik vele, nem tudom mit.

Ja, és ötös lett a ZH-m!