Fájó szív

Eldobott szív zokog még utánad.

Fájó könnyek mossák lelkemet.

S miért van, hogy megöl most a bánat,

Vagy ha nem, hát élve eltemet.

Síri csendben felzokog a lelkem.

Hallod-e, mondd, fojtott bánatát?

Egy fájó szív téged hívna vissza,

S panasza szól most a csenden át.

Fájó könnyel nyugtázza, hogy vége.

És csak sír, mert semmit nem tehet.

Fájdalmában véres harcra készül,

Harcba hívja most a könnyeket.

Harca végén boldogságát várja.

Harca végén örömet remél.

De mikor a csata véget érne,

Fájó szívem többé már nem él.

Gyötörve a fájdalomtól, kíntól,

Fájó szív hív téged kedvesem.

Csak egy percig legyél velem újra,

S most is nézz rám olyan kedvesen.

Szíved egyszer ölelje a szívem…

Oly szép lenne, olyan megható.

És én kérlek, hogy enyém légy újra,

De hozzád már nem ér el a szó.

Fájó szívem minden dobbanása

Mondat, melyet nem ért már eszed.

És ha nevetsz fájó szívem búján

Tudom majd, hogy nem direkt teszed.

Könnyes szemmel engedlek el téged.

Messze vagy, de fogom még kezed.

De ujjaim nem tarthatnak vissza,

Mert a sorsod máshová vezet.

Kezed lassan kicsúszik kezemből,

És kiáltok: Gyere vissza még!

Fájó szívem panaszát nem hallod.