Ma hazaköltözök a koliból. Boldog vagyok. Miért is ne lennék, hiszen erre vártam már nagyon rég óta. Mégis van bennem valami szomorúság, valami nagy bánat. Sajnálom azokat, amiket és akiket itt kell hagynom.

Rengeteg minden történt az elmúlt egy évben. Sok új embert ismertem meg, és meg is szerettem őket. 

Itt vannak előszöris a csoporttársak. Legelőször Dittit és Cicót ismertem meg, még a gólyatáborban. Aztán valahogy velük maradtam. Nagyon kedvesek, imádom őket. Jól elhülyültünk ebben az évben. Remélem jövőre sem lesz ez másként. Morcit azért szeretem, mert alapjába véve igazi kis energia bomba. Jó kedvű, fel tud vidítani, vagy legalábbis eltereli a gondolataimat. Ditti meg olyan kis cukorfalat. Kis pici lányka. Nagyon tehetségesen ír és rajzol. Egyszer rajzolt nekem egy manga lányt (az lennék én). Mi hárman voltunk a MED. Mondjuk azt hiszem nem is igazán votunk. Na majd jövőre...

Aztán félév körül ismertem meg Zsut. Addig valahogy elkerültük egymást. De azt hiszem ez alatt a fél év alatt sokkal jobb barátom lett, mint sokan egy év alatt. Ő az én királylány barátnőm, egy kis angyal. Neki aztán mindig van egy jó szava az emberhez. Sokat javított az önbizalmamon. És most, hogy van a verseny, ezerrel kampányolt nekem. Millió elfoglaltsága mellett még erre is jutott ideje.

Mi hárman, Cicó, Zsu és én nagy bandázásokat hajtottunk ám végre. (Cicó nevezte el bandázásnak) Olyan konferenciabeszélgetéseink voltak msnen...Általában éjfélig. Most nyárra ez is megszűnik, mert otthon nincs internet. Hogy fogom én azt kibírni. Nem lesz msn, nem lesz blog, nem lesz kampányolás, nem lesz bandázás, éhen halnak a virtuális állataim is:(

Aztán itt van Mónika, vagyis nem itt, hanem Fehérváron. Ő is nagyon fog hiányozni. Jó volt ez az egy év, amíg együtt laktunk. A második félév különösen. Kevesebb órája volt, nekem is, és így több időt voltunk együtt. Nagyon megszerettem. Nyáron megyek hozzájuk és remélem jövőre megint szobatársak leszünk. Feltéve, hogy kapok kolit.

És itt van Edina, akit tényleg az utolsó napokban szerettem meg. Eleve félév után jött, nem is nagyon kerestük egymás társaságát. Csak a vizsgaidőszakban változott ez meg. De nem baj. Ő olyan kis szeleburdi lány. Van hat édes gyereke, de néha ő is olyan, mint egy aranyos kislány. Ez talán azért is van, mert legalább 10 évet letagadhatna.

Aztán voltak nagy szerelmek is az elmúlt évben. Kezdve Misivel és befejezve Tibivel. Nem is igen volt köztük senki. Ők ketten voltak azok, akik széppé és ugyanakkor fájdalmassá tették ezt az évet. De azt hiszem én magam tettem magam boldogtalanná. Ezt most nem fejtem ki, mert még elméleti a dolog, de sok olyan kérdésre kaptam választ, ami az önismeretemmel kapcsolatos. Hasznos volt ez az egy év. Néha nehéz, de azért tanulságos.

És remélem a nyár is jól fog telni. És gyorsan. Aztán mire észbe kapok már újra itt vagyok ebben a gyönyörű városban. Hétfőn még vissza kell jönnöm a cuccaim egy része miatt, meg jegyet beíratni. Azt hiszem elmegyek majd a Margitszigetre is. Valami furcsa kötelék vonz oda engem folyton. Ott kezdtem ezt az évet. Hát ott is fejezem be.

Minden kedves ismerősömnek kívánok nagyon jó nyarat, és gyönyörű élményeket. És üzenem, hogy várjatok, mert visszajövök. Hamarabb, mint azt gondolnám.