Ma újra azon gondolkodtam, hogy milyen jó is lenne egy mesevilágban élni, anime girlnek lenni.

Szexi ruhákban járnék, apró kis picsaszoknyákban (amik ezesetben jól is állnának rajtam), meg kb combközépig érő csizmákban (amiben nem értem hogy lehet mozogni, de főleg rúgni) meg mindenféle mélyen dekoltált felsőket hordanék.

De a legfontosabb, hogy magabiztos lennék és legyőzhetetlen. Sorra vívnám meg a harcot a gonosszal, a világ megmentéséért, és győzném le az ellenségeimet.

Szóval jajj lenne mindenkinek, eki ellenem van.

Első lépésként a mostani főellenségemet iktatnám ki elsőnek, a gonosz Fagyoslehellet IzéBizét, vagy animében valami cifra nevű, ami yashára vagy shinhanra vagy hasonlóra végződik. De most az egyszerűség kedvéért nevezzük csak légkondinak.

Utálom, és egyszer tényleg megfagyaszt. Valami nagyokos úgy állította be, hogy kellemes téli hőmérséklet uralkodjon a teremben. Nyár van, mindenki bikiniben rohangál odakint, én meg pulcsiban ülök itt. De mit tenne ilyenkor egy anime girl? Valószínűleg elővenne valami lézerfegyvert, valami hiperszupert, vagy az elvontabb mesékben mindenféle varázseszközt, mint mondjuk tüzet kilövellő gyűrű. De az ügyesebbek egyszerűen csak úgy tennének, ahogy én is tennék: Egy hatalmas ugrással felröppennék a magasba és még a levegőben lerúgnám a csúnya szörnyet. Persze, nem biztos, hogy azonnal megadná magát, lehet hogy hosszú harc lenne. Megeshet, hogy többször kéne ugrani is, mert a gravitáció az gravitáció. Hiába anime girl az ember lánya, csak nem lóghat a levegőben folyamatosan. Meg hát a magassarkú csizma is úgy dögös, ha az ember a földön áll benne. Mert ugye olyankor feszül a vádli, és magasabbnak is tűnik az anime harcos, szépen megnyújtva a lábai. Aztán hopp, a következő ugrás. A haja közben lobog a szélben, vagy is a hűs fuvallatban, amit az ellenfél küld felé. Kitartóan harcol. Vagyis harcolnak, mert az anime girl sem adja fel. Hogy is adná, hiszen ő a hős. Nehogymár egy ilyen rozzant tákomány legyőzze ŐT, aki már annyi harcot megvívott mindenféle cyborgokkal (vagy mi az), meg szellemekkel, meg mindenféle varázslókkal. Amanit nem lehet legyőzni, és bár ebben a világban más az ellenfél, de nem erősebb ez sem mint a többi.

Vagy úgy is tehetnék, mint az átlagos, hétköznapi emberek, akik nem anime girlök, és futhatnám a fölösleges köröket: lemenni a portáshoz, megkérdezni, hogy kit keressek a problémával, aztán elkérni tőle a távirányítót és kikapcsolni ezt az Isten átkát. Igen, lehetne így is, de akkor mitől lennék anime girl?