Rájöttem, hogy imádom a zenét.

Nem mintha eddig nem tudtam volna, csak ezt nem tudtam, hogy ennyire fel tud dobni.

Még kedvenc zenei stílusom sincs(bár alapvetőleg nem rendelkezem semmilyen stílussal). Zenében minden szeretek. Vagyis majdnem mindent. A nagyon "dörömbölős, ordítozós, se ritmusa, se dallama rockot" kifejezetten utálom és a népzenétől is futkos a hideg a hátamon egy idő után. Meg az opera sem a szívem csücske.

De ezeken kívül mindent meghallgatok.

A legjobban azt hiszem a hip hopot szeretem.Utána jön a latin zene és a '70-es és '80-as évek zenéje. Minden, aminek ritmusa van, és amire mozogni lehet.                

Aztán gyakran vannak dallamtapadásaim is. Sokszor sajnos olyan dalokkal, amiket gyűlölök. Na, annál rosszabb nincs. Főleg, ha mások is tudják, hogy nem tetszik az a szám, esetleg még kritizáltam is kicsit, aztán meg elkezdem dudorászni. Haláli ciki.

És vannak olyan számok, amik mindig aktuális kedvenceim és folyton azokat hallgatom. Azt hiszem az első ilyen a Tokyo drift egyik zenéje volt. Aztán Rihanna Umbrellája, majd egy újabb Tokyo drift szám.

Aztán az abszolút kedvenc Don Omartól a Conteo lett. Még a szövegét is le akartam fordítani, meg megtanulni. A refrénig jutottam. Nem azért, mert nincs kitartásom(bár valóban nincs) és nem is azért, mert nincs nyelvérzékem(bár néha elmerengek azon, hogy talán az sincs). Egyszerűen még ha meg is tanultam volna a szöveget, akkor sem tudtam volna énekelni, mert a spanyolok iszonyú gyorsan beszélnek. Hát még ha ráadásul rappelnek is. Szóval maradt a refrén és a dal állandó hallgatása.

Majd meguntam és lecseréltem a Step up 2. egyik zenéjére, a Lowra. Utána pedig a szintén Step up 2-s Church. Na, az a csúcs. Pláne amióta láttam a filmet.

Aztán rájöttem, hogy pont azért unom meg ezeket a számokat, mert túl sokat hallgatom őket. Ami nem lenne baj,de...Szóval én ezeket azért szeretem, mert iszonyú gyors ritmusuk van.Olyan, amit az ember nem tud mozdulatlanul ülve végighallgatni. Eleinte. Aztán azt hiszem hozzászokok azokhoz az impulzusokhoz, amik ezeken keresztül érnek. Már sokszor észre sem veszem, hogy hallgatom őket. Háttérzajjá válnak.

És olyankor jön egy újabb ütemes zene, mert zenére szükségem van.

Hát igen.A zenéről jut eszembe:kéne már egy búfelejtő buli is:)