Pénteken hazamentem. Egész úton azon gondolkoztam, hogy de jó lenne már, ha nyári szünet lenne és mehetnék nyaralni. Valami strandközeli helyre.
Mint amikor Berekfürdőn voltunk. Na, akkor egy hétig minden nap a strandon voltunk. Az volt életem legszebb nyara. Azelőtt nem voltunk anyuékkal hosszabb ideig nyaralni, csak egy-egy napokra. Persze jártam a sulival táborba (Felsőtárkányba és Tarnamérára), de az mégsem olyan jó, mint egy családi nyaralás.
Kocsival mentünk (kivéve mamát, aki busszal ment, mert nem fért már el a kocsiban és hiába javasoltuk, nem akart a tetőcsomagtartón utazni.). Berekfürdő egyébként Tiszafüred után és Karcag előtt van-bár attól, hogy az ember honnan indul. A legjobb megfogalmazás talán az, hogy a kettő között helyezkedik el. Én egyébként még azelőtt sosem jártam ott, mert egy napra nem érdemes elmenni, mert elég messze van. Apuék viszont gyerekkorában sűrűn jártak ott. Ők akkoriban sátorral mentek, mi egy kétszintes családi házat béreltünk ki. A ház nagy volt és gyönyörű. Arról álmodoztunk egész héten, hogy ha sok pénzünk lenne, akkor vennénk egy ilyet (vagy akár ezt megvennénk). Az elülső bejárat előtt egy hatalmas terasz volt, amit mi nem igazán használtunk. Onnan nyílt a nappali, ahol két kihúzható ágy volt. Itt aludt öcsém és nagybátyám. És itt volt a tévé is, amit csak az egyetlen esős napon néztünk. Az alsó szinten volt még a konyha, és egy WC.
Az emeleten volt a fürdőszoba és két hálószoba. A kisebbik hálószobát anyunak és apunak adtam (én osztottam ki a szobákat, mert rajtam kívül mindenkinek mindegy volt, hogy hol alszik. A nagyobb szobát magamnak tartottam fent, és nagymamámmal osztoztam rajta. Gyönyörű volt, tágas és a berendezés sem tette zsúfolttá. Egy szekrénysor volt benne, meg két ágy. Mamáé egy egyszemélyes ágy, én viszont lefoglaltam a ház egyetlen franciaágyát (még anyuék is két összetolt egyszemélyesen aludtak). Mivel nálam voltak az ágyneműk, így azokat is én osztottam ki-magamnak választva a legszebbet, egy napraforgókkal díszítettet. A mi szobánkhoz erkély is tartozott. Esténként azon ültem és hallgattam a zenét a közeli halászcsárdából. Közben jót falatoztak belőlem a szúnyogok, akik olyan masszívak voltak, hogy nem féltek olyan semmiségtől, mint a szúnyogriasztó.
A konyhából nyílt a hátsó kijárat, ami a kertbe vezetett. Itt körtefák voltak, mézédes körtékkel és egy kőből készült szalonnasütő és bográcsozó, amin sakk- és malomtábla volt.(nem tudom mi a neve, ezért csak körülírni tudom.
A ház körülbelül 5 perces sétára helyezkedett el az élelmiszerbolttól. Anyuék minden reggel korán felkeltek és mire mi is felébredtünk, már hoztak is reggelit. Sem azelőtt, sem azóta nem reggelizünk együtt(valójában nem is reggelizünk). A boltba sokat jártunk, mert ipari mennyiségű ásványvízre volt szükségünk. Olyan kellemetlen ízű volt a csapvíz, hogy egyszerűen nem bírtuk meginni. Kicsit mintha rozsdás lett volna. Lehet, hogy a csövek voltak régiek, de mama szerint a gyógyvíznek van furcsa íze.
És ha az ember 10percet sétált, már ott is volt a strandon.
A strand nagyon jó volt, sok medencével és csónakázó tóval.
Amikor odaértünk először lecuccoltunk, volt egy kis sátrunk, amit azért vittünk, hogy a kólák mégse a napon álljanak, meg hogy anyunak legyen hol pihennie, mert ő annyira nem lelkesedik a strandolásért.
De én már alig vártam, hogy csobbanhassak végre. Szerencsére ebben a vágyamba társra találtam mama személyében, aki szintén imád pancsolni.
A strandon 6 medence volt: egy dögönyöző, a strand elején egy ikermedence, hátrébb egy ikermedence (35oC és 37oC-osak), és egy nagy úszómedence. Én leginkább a hátsó ikermedencéket szerettem, mert a vizük kellemesen forró volt. Egyszer ugyan hirtelen le kellett engedni a vizet az egyik feléből, mert valaki belekakkantott. Fúúúj. Ez az eset csak azért fontos, mert rákényszerített arra, hogy bemerészkedjek a mélyvizes medencébe, és megtanuljak úszni. Azt hiszem sikerült is, mondjuk apuék ezzel vitatkoznának. Igaz, hogy az, amit úszásnak nevezek, inkább csak kapálózás, de haladok vele. Ez az úszás lényege, nem?
Az a nyár maga volt a csoda. Egyetlen nap volt, amikor nem strandoltunk, a már említett esőnap miatt. De akkor bementünk Karcagra. Azt már nem igazán tudom, hogy minek. Délután elmentünk az üveggyárhoz, mert az is van Berekfürdőn. Hát az annyira nem kötött le.
De nemcsak a hosszabb nyaralások teszik széppé a nyarat, hanem az egynapos kirándulások is. Mi leginkább Egerbe szoktunk menni, mert közel is van és jó is a strand. Az is gyógyvizes és ott is sok a medence. Van egy gyerekmedence, amit kifejezetten imádok. Egy várkastélyos csúszdás. Csak kicsit öregnek érzem magam hozzá. Majd, ha lesz egy gyerekem, akkor vele nem lesz ciki ott csúszkálni.
Eger egyébként is a szívem csücske. A várban már milliószor jártam, mondjuk az úgy az izgi, ha csoporttal megy az ember, vagy hozzácsapódik egy csoporthoz, mert sok hely van, ahová csak idegenvezetővel lehet bemenni. És azok a legjobb helyek.
A Bazilika is nagyon szép, ott is sokszor voltam már.
Van egy számítógépes játék, a Jumurdzsák gyűrűje, na abban végig Egerben kell kalandozni. Imádtam, de miután kijátszottuk tesóm letörölte a gépről. Pedig az nem csak játék volt, hanem városnézés is.
A másik kedvenc helyem Szilvásvárad. Nyáron odamegyünk majd a csajokkal. Felmegyünk a Szalajkába, megnézzük a vízesést és az ősember barlangot is(ahol én nem láttam a barlangrajzokat, de nekik hátha jobb a szemük és majd megmutatják mit kell nézni.)
Legszívesebben azonban valami nagy vízpart mellék nyáron. A legjobb persze a tengerpart lenne, de tökéletesen megtenné egy tópart is. Mondjuk Sóstó. Vagy ahogy jövök haza Ózdra, útközben is van valami tó. Nem hiszem, hogy lehet benne fürdeni, de a lényeg az, hogy víz. És Fehérvár felé is vannak tavak.
Nem is a pancsi a lényeg, hanem a napozás. Igazán rámférne, mert elég hullaszínem van. Mint egy fehérítő reklám. De, akik hozzám hasonlóan hófehér bőrrel vannak megáldva (vagy épp megátkozva), azok tudják, hogy a bronzosra barnulás csak álom. Mert az ilyen bőr, amit azt hiszem skandináv bőrtípusnak hívnak, kb. 15 percet bír a tűző napon és utána elkezd pirulni. Nem barnulni, pirulni!!! És mindenki tudja, hogy az milyen szenvedéssel jár. De tulajdonképpen sosem vágytam barna bőrre. Nem mondom, hogy nem töltött el boldogsággal, amikor nyaranta sikerült minimális színre szert tennem, de én elégedett mindig voltam a bőröm színével. Végülis Hófehérke is fehér volt, mint a hó. És a legtöbb királylány. Meg a regényekben is az igazán előkelő nőknek porcelánbőrük volt. Hát az enyém is az.
Egyébként néha a buszban is érzem, ablakon keresztül, hogy éget a nap. De mindig ablakhoz ülök. Szeretem nézni a kis falvakat. Főleg délután, amikor a falusi kocsmák teraszán ülnek a fiatalok. Jobb szórakozás híján. Mert négy dolog van, amit egy faluban tutira meg lehet találni: templom, vegyesbolt, temető és kocsma. De ez tök jó. Minél többen ülnek kint, annál jobban érzem a nyarat.
Vagy most hétvégén is éreztem, hogy közeledik a nyár. Amandát, a keresztlányomat vittük ki a Petőfi térre, majd onnan át a játszótérre. Először semmit nem akart kipróbálni, csak nézte a többi gyereket. Azt mondta fél. Aztán elkezdtük lecsúsztatni a csúszdán, egyre feljebbről. Végül már magától mászott és csúszott. Haza sem akart menni, pedig már menni alig bírt, olyan fáradt volt. Én is elfáradtam, meg a homok kidörzsölte a talpam. Pedig olyan jó ötletnek tűnt mezítláb mászkálni. És nyaranta szoktam is elég sokat.
Aztán hazajöttem és anya este közölte, hogy valószínűleg tetvet kapott el az egyik betegétől. Hát igen, van ilyen. A szociális otthon, ahol a néni lakik, annyira nem foglalkozik az ottaniakkal, hogy rendszerint elhanyagoltan küldik át őket a kórháznak. Hát így kerül a fejtetű a mi családunkba. (Még jó, hogy lapostetvei nem voltak.) Szóval szombaton nem ment dolgozni, csak hozott haza tetűirtót, amivel mama jó alaposan bekente a fejét. Tetű csak kettő volt benne, de serke rengeteg. Most meg elpusztultak a rohadt dögök. Még szerencse, hogy engem nem szemeltek ki maguknak. Azt hallottam, hogy festett hajba nem élnek meg. Még egy ok arra, hogy az ember fesse a haját. Mert tetvet bárhol lehet kapni, akár a buszon is.
Viszont megtanultam, hogy hol kell őket keresni: a kis rohadékok a fültövet és a tarkót szeretik legjobban.
Aztán most már gyakorlott tetűirtónak számítok, miután lekentem anyu fejét, a legnagyobb szakértelemmel.
Viszont ami jó, megállapítottuk, hogy a tetűirtótól szép selymes lesz a haj!
