Mostanában egyre nagyobb boldogsággal tölt el,ha látok egy gyereket.Mindenféle neműt,korút és méretűt.Nem számít,hogy szőke,barna vagy fekete,kék avagy barna a szeme.A lényeg az,hogy nem tudok úgy elmenni egy játszótér mellett,hogy ne mosolyogjak a rohangáló kis csöppségek láttán.Minnél többen vannak,annál nagyobb az öröm.
És itt a Wesleyben is lehet találkozni jópár kis manóval.Csodálatosak.Párosával sétálnak a fal mellett,követve az óvónénit,és ha valaki arra jár,azt hangos "Jó reggelt kívánunk"-kal üdvözlik.Egyszerűen ennivalóak.
Nagyon szeretem őket.A kisbabákat főleg.Jó őket megfogni,elaltatni,össze-vissza tapogatni vagy csak úgy nézni,amint alszanak.
Mindig is óvónő szerettem volna lenni.Azt hiszem jól is csináltam volna,mert szeretem a kicsiket és az a tapasztalatom,hogy ők is engem.Szerettem volna gimi után óvónőnek továbbtanulni.Már ki is választottam a lehetséges főiskolákat,de végül nem mertem jelentkezni.Egy akadály állt az utamban:az ének alkalmassági. Tudtam én már azt,ami az alkalmasságin kiderült volna:a hangom éneklésre alkalmatlan.Pedig olyan nagyon vágytam az egészre,hogy tele voltam önbizalommal.El akartam menni az előalkalmasságira.Gondoltam,ha nem felelek meg,akkor azt ott megmondják,és akkor nem jelentkezek.De reménykedtem,hogy hátha van amit lehet fejleszteni az igazi alkalmasságiig.Aztán kiderült,hogy gyáva vagyok(vagy túl reális),de nem írtam rá a jelentkezési lapra.
Manapság(az utóbbi napokban) viszont kezdem úgy érezni,hogy bár jól elvagyok mások gyerekeivel is,de egy sajáttal jobban ellennék.Nem,nem arról van szó,hogy most szeretnék gyereket.Isten őrizz.De egyszer majd szeretnék.És biztos vagyok benne,hogy nem szeretném,ha ez lenne az az idő,mert tudom,hogy kb 5 év múlva lesz meg az első gyerekem.Viszont szeretnék már öt évvel később tartani.
Azt hiszem szeretném a terhességet,minden nyűgével együtt.Bár az is igaz,hogy amit nem ismerek,arról nem szabad beszélni.Csak egy dolgot szeretnék majd leendő terhességemmel kapcsolatban(a magától értetődő magam és a baba egészségét leszámítva):szép terhes akarok lenni.Mint a vékony nők,akikre nem rakódik semmi zsír,csak a pocijuk nő.
Szóval a lényeg az,hogy nagyon vágyom egy gyerekre.Egy olyanra,aki csak az enyém(meg kicsit az apjáé).De majd elmúlik ez is,mint már annyiszor.Azt hiszem arról van szó,hogy a hónap azon szakaszában járok,amikor a hormonjaim össze-vissza vannak.
Addig meg,amíg nincs saját gyerekem,elvagyok a keresztlányommal,aki a legédesebb gyerkőc,akit ismerek.Kicsinek is aranyos volt,és azt hittem,hogy ahogy nő majd egyre idegesítőbb lesz,meg makacsabb.De csak tündéribb lett. Most már nem csak hurcolászni lehet,meg iderakni-odarakni.Most már megy magától.Beszél megállás nélkül (nem is butaságokat),énekelget,verseket is tud,és (nagyon büszke ám rá!!!) bilizik.És egy ideje már keresztanyának hív Edit helyett,amit nagyon szeretek,mert a keresztanya mégiscsak közelebb áll az "anyához",mint az Edit.
Azon kívül,amit a legjobban szeret csinálni,az az AVON katalógus nézegetése.
Nagyon ügyes,mert mindennek tudja a nevét a szempillaspiráltól kezdve a arctisztítóig.De amiért igazán lelkesedik az az illatosított oldal.Megismeri,hogy melyik az,amelyiken végig kell húznia a kezét és már dörzsöli is.Igazi nő lesz,ha felnő.A körömlakkért is rajong,pedig csak 2 éves.Néha színtelennel kilakkozzuk a körmét,vagy úgy teszünk mintha...Nagyon örül neki.
Meg,ha nagyon nem marad nyugton,akkor könnyen le lehet kötni:szagolgatni kell vele,parfümöket,tusfürdőket,meg samponokat is.
Én is ilyen kislányt szeretnék majd.Meg persze egy fiút is.Már a nevek is megvannak,de ebbe még 5%beleszólási jogot biztosítok az apjának.(Felsorolok párat és választhat majd)
Huh,de beleéltem magam az anyaságba...pedig hol van még az...Egy biztos:30éves korom után nem szülök több gyereket,de addig kettőt tuti.Már csak a sulit kell elvégezni,valami meló kell,és egy apának való.5év alatt talán egy része össze is jön:)
