Azt hiszem most lette elegem mindenből.Valahogy eddig is fárasztott a suli,de már dühít.

Ez az egész hülye gyakorlat dolog is csak dühít.Hát igen,kellett nekem a legmesszibb gyakorlati helyet választani...De ki gondolta előző félévben,hogy majd ugyanoda kell visszamenni most is.Meg azt sem gondoltam,hogy most nem lesz gyakorlati nap,mint előző félévben volt.Mindenki menjen,ahogy tud.Meg az is milyen már,hogy vannak akik ketten-hárman járnak,én meg teljesen magamra hagyva állok itt a világban.Olyan szar ez az egész.

Nincs kedvem a sulihoz,nincs kedvem semmihez.Szívem szerint csak ülnék a Duna parton,vagy egy eldugott erdőben és bőgnék megállás nélkül.Mint amikor minden összegyűlik és ki kell adni valahogy.Én ezt sírással szoktam megoldani.

Aztán itt van a szombati nap is. Mi ez már,hogy tanítás lesz?Itt ezt nem szokás.És különben is,nekem haza KELL mennem.Olyan elképzelhetetlen,hogy valaki egy héten legalább egyszer szeretné látni a családját?Hiányoznak.Mostanában egyre jobban.Azt hiszem nagypapám betegsége miatt is,meg a tavasz miatt.A tavasz rengeteg gyerekkori emlékemet előhozza,és vágyom vissza Ózdra.Meg különben is haza kelle mennem,mert hiányzik anyu főztje.Egy hete száraz koszton meg kínain élek.Nem valami kielégítő.És akarok csináltatni palacsintát is.Jó sokat és sokfélét:túrósat,lekvárosat,kókuszosat,almásat,fahéjasat...

De ezeket leszámítva sem volt jó napom.Reggel arra keltem,hogy nagyon fáj a derakam(gondolom hirtelen fordultam vagy ilyesmi).Aztán meg egy gyerek kezdett el üvölteni lent az óvodában.Borzalmas volt.

Aztán jött a Bibliaismereti óra,ami alatt elkezdett szúrni a szívem.Nem tudom mi lehetett,de én szívrohamra tippelek.(Egymás után négyszer)Bár Lili azt mondta,hogy aközben nem igen mosolyognék.De akkor nem tudom miért fájt.És annyira megviselt az eset,hogy a lában is fájni kezdett.

Aztán meg Morcival elmentünk chipset venni,de panaszkodott,hogy gyalog kell menni.De nem az én hibám volt,hogy minden jármű az orrunk előtt ment el.És a Blahára kiérni(mert odamentünk)gyalog sem több 10percnél.Meg aztán ilyen szép időben öröm a séta.

Na,hirtelen felindulásból ennyit sikerült összehozni,és mire ezt megírtam,el is szállt minden dühöm.

Csak ne halljam azt a szót többet,hogy GYAKORLAT!!!!