Nem is tudom hol kezdjem,annyi gondolatom van.

Először is a torony és a Hercegnő.Ezt már annyi mindenki kérdezte,és annyi mindenkinek el is mondtam,de ha már ez lett a blogom címe.akkor meg is magyarázom.

Hogy miért is vagyok Hercegnő?Nos,ennek semmi köze a beképzeltséghez.Egyszerűen valaki azt mondta,hogy olyan vagyok,mint egy királylány.Tudtam,hogy túloz,hogy ennek semmi köze a valósághoz,de nagyon jó érzés volt.Az akkor még súlyosan önbizalomhiányos személyiségem lassacskán kezdett megerősödni.Aztán jött egy Herceg,aki mellett igazán hercegnőnek érezhettem magam.Majd ő elhagyott,de aki egyszer hercegnővé vált,az az is marad.És akkor jött képbe a torony.Egy világtól elzáró,biztonságot nyújtó torony,ahol nyugodtan kisírhattam magamból a fájdalmat,és ahol nem ért el mások szánakozása és az "én megmondtam"kezdetű jól ismert bölcsességáradat,ami ez esetben nem segített.

De a torony nemcsak a szenvedéstől zárt el,hanem a boldogságtól is.Amíg megtörve,a régi szerelemről álmodozva ültem a hideg torony ablakában,nem vettem észre,hogy túl fiatal vagyok ahhoz,hogy elzárjam magam egy újabb szerelem lehetőségétől.És szerencsére időben észbe kaptam.Jött egy új Herceg,aki kiszabadított a toronyból és megmutatta,hogy az élet szebb ha van egy társunk.

És a torony darabokra omlott.Nem maradt belőle más csak kövek és emlékek.És a vágy,ami olykor fel-felmerül bennem,hogy de jó lenne néha újra magamba roskadva rejtőzni mindenkitől távol.

Ez kicsit nyálasan hangzik,de épp ezért olyan,mint egy igazi tündérmese.És örülök,hogy végre én vagyok a főszereplő.