Egy ideje nagyon hiányzik nekem. Sokat gondolok rá, és néha kicsit üresnek is érzem magam nélküle. Jó lenne, ha itt lenne velem.

Hiányzik, hogy átöleljen. Olyan öleléssel, amiből az ember sosem akar kiszabadulni. Ami elég szoros ahhoz, hogy biztonságot adjon, de elég laza, hogy ne fullasszon meg.

Hiányzik, hogy megcsókoljon. Olyan csókkal, ami minden mást feledtet. Amely közben az idő szinte megáll, és minden pillanat végeláthatatlannak tűnik.

Hiányzik, hogy rám nézzen. Olyan tekintettel, mellyel a lelkemig belát. Amely szépnek lát engem, s mely által én is szépnek látom magam.

Hiányzik, hogy megérintsen. Olyan kis apró, jelentéktelennek tűnő érintéssel. Ami azonban mégsem jelentéktelen, hiszen a bőröm azonnal bizseregni kezd tőle.

Hiányzik, hogy rám mosolyogjon. Olyan mosollyal, ami engem is mosolyra fakaszt. Amitől forróság önti el a szívem.

Hiányzik nekem.

Nem személyről van szó. Vagyis nem konkrét személyről. Arról van szó, akit majd úgy nevezek egyszer, hogy Ő. A nagy szerelem hiányzik. Valaki, akihez tartozhatok és aki hozzám tartozik.

Őt akarom, rá várok és boldog leszek vele. Ha egyszer majd rám talál. Mert rám fog:)