2009.08.23. 18:15| Szerző: Amani1987

Azt mondtad, hogy nem szereted az idézeteket. Hogy nem érted, hogy valaki hogyan tud ilyesmikre adni…mások gondolatára. Hogy valaki, hogy képes útmutatásnak használni azt, ami egy másik ember fejéből pattant ki.

Nem szereted a szabályokat, azt már észrevettem. Nem szereted azt sem, ha mások mondják meg, hogy éldd az életed. Még tanács szinten sem.

De egy idézet nem szabály. Nem tanács, amit követni kell. Inkább csak szépen megfogalmazott életbölcsesség. És talán más fogalmazta meg, de attól még érezhetjük azt, hogy amit mond, az teljesen olyan, mintha mi mondtuk volna. Hogy amit érez, azt érezzük mi is. És vannak, akik nem képesek a gondolataikat olyan szépen kifejezni, de az ő érzéseik is ugyanolyan nemesek, mint azé, aki ékes szavakkal mondja el őket.

Én mindig megtaláltam azokat a mondatokat, amik akár az én szívemből is szólhattak volna és szeretem ezeket idézni is. Mert tényleg olyan, mintha csak a számból vette volna ki a szavakat. És most is számtalan ilyen idézet kavarog a fejemben, és a neten is olvasgatva őket tudom, hogy mindaz a bánat és keserűség, amit jelenleg érzek, mással is megesett már, pont így, pont ilyen fájón. Sorstársaim a múltból és a jelenből, s valószínűleg a jövőben is akadnak majd. És ez nekem erőt ad.


Hozzáadás a Facebookhoz Megosztás az iWiW-en Megosztás a Twitteren      
 |   | Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hercegnoatoronyban.blog.hu/api/trackback/id/tr441333125

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása