Az elmúlt 1,5-2 év alatt elképesztő mennyiségű embert halmoztam fel msn-en. Mindenhonnan összeszedtem őket. Egy részük társkeresőkről, chatről vett fel, más részük pedig az ilyen-olyan adatlapokon talált rá a címemre. És akkoriban nem bántam. A koliban nem jött be a chat, így az msn-t mintegy chatként használtam. És így történt, hogy a partnerlistámon megközelítőleg 200-250 ember gyűlt össze. Ez rengeteg ember, főleg ha azt is hozzávesszük, hogy ebből ténylegesen körülbelül 100-ról tudtam, hogy kicsoda (vagy legalábbis sejtéseim voltak). A többieket sötét homály fedte.

Volt, akivel egyszer beszéltem, de nem tudtam törölni, mert egy idő után olyan volt, mint tű a szénakazalban. Volt, aki hónapokig tiltva volt, de nem mertem törölni, mert féltem, hogy esetleg egy érdekes embert törölnék. Akkoriban nem kellett valakinek nagy dolgot tennie ahhoz, hogy tiltást kapjon. Sokszor elég volt az is, ha nem volt épp kedvem vele beszélni. Majd idővel rajta ragadt a piros karika. Olykor csináltam tiltásmentes napokat, amikor minden letiltottat feloldottam. Na az volt még a kínszenvedés. Mert azért többnyire rászolgáltak az emberek a tiltásra. Persze amint látták, hogy elérhető vagyok, már kattintottak is. És nyomultak, nyomták az idegesítő szövegeiket, vagy halálra untattak. Akkor fogalmazódott meg bennem a törlés gondolata. De az, hogy ilyen nagy létszámról lenne szó, mindig visszatartott.

Azonban létszámstopot hirdettem meg. Senkinek nem adtam meg a címem ezután, kivéve persze, ha valóban ismerem, vagy előzőleg már beszéltünk annyit más helyen, hogy érdekesnek tartsam. De még mindig nem volt megoldva a probléma. Mert  a partnereim között rengeteg ember volt, aki folyamatosan offline volt, már hónapok óta. (Sanszos, hogy tiltott-törölt engem.) Csak ugye gőzöm sem volt róla, hogy pontosan kik azok, akik megszűntek létezni és nem akartam véletlenül olyat törölni, aki még igényt tart a társaságomra. A másik idegesítő dolog a sok bejelentkező volt. Már hülyét kaptam attól a kis hangtól, ami akkor hallatszik, ha bejelentkezik egy ismerősöm (na persze, ismerős). Mindig azt hittem, hogy esetleg olyan ember lépett be, aki számít is valamit nekem.

De ma reggel hirtelen ötlettől vezérelve megtörtént a tisztogatás. Mindenkit töröltem, aki nem a barát listában volt. Arra azonban figyeltem, hogy törléskor senkit ne tiltsak, így akinek esetleg én még fent vagyok és szándékozik velem még beszélni, az elérhessen.

És most hatalmas megkönnyebbülést érzek. 47 ember maradt, mindet ismerem, minddel szinte napi szinten beszélek. És ami a legfontosabb: szívesen beszélek velük:) Azért kíváncsi leszek, hogy hányan találnak majd meg a töröltek közül. Különösen, mivel azt a 25-30 embert is feloldva töröltem, akik eddig tiltva voltak. Lehet, hogy a pokol kapuit nyitottam ki?