Mára vendégséget terveztem. Meghívtam Gábort, hogy jöjjön át vacsizni, meg aludjon itt, mert holnap korán utazik és innen is indulhat, az még lehet, hogy közelebb is lenne neki.

Megterveztem mindent. Vettünk vacsira valót, meg reggelre szendvicsnek valót, hogy csomagolhassak neki az útra. Elterveztem, hogy én kelek korábban és megfőzöm a kávét, megcsinálom a reggelit, aztán felébresztem. Meglátta volna, hogy milyen szépen kitakarítottam, hogy hol lakom, hogy hogy élek. Mert mindig én megyek hozzá.

De sajnos ez ugrott, ugyanis a kisöcsém képtelen egy napnál kevesebb időt tölteni számítógép nélkül és még ma szükségét látta, hogy hazajöjjön. Szóval ő és mama itt lógnának a nyakunkon. Ő meg nem családlátogatóba akart jönni, hanem hozzám. Nem a tesómhoz, meg a nagymamámhoz, meg a harmincadik unokatestvérhez, hanem HOZZÁM! De hozzám nem jöhet, mert én SOHA nem vagyok egyedül. Valaki mindig van ebben a tetves, rohadt házban. Itt aztán nincs magánélete az embernek. Anyu mondta, hogy a múltkor a rendszergazda ismim is feljött, pedig akkor is itthon voltak. Na igen, de a nagybátyám akkor is végig bámult a pofánkba. Beszélgetni sem tudtunk. 

Szóval egyszer készülök valamire nagyon, de akkor sem hagyják, hogy boldog legyek, mert mindig beleköp valaki a levesembe. Egyszer lehetnék egyedül, egyetlen éjszakára, de akkor sem tudok. 

Reggel még azt hittem, hogy egyszer nekem is lehet szerencsém, az én dolgaim is összejöhetnek, de mint kiderült, nekem semmi nem jön össze. Bármennyit is kínlódjak vele, nem jöhet össze, mert nem engedik. Mert a sors mindig azt nézi, hogy hol cseszhetne ki velem.

A koliban nem volt ilyen. Ott mindig meg lehetett szervezni, hogy egyedül legyek. Hogy kettesben legyek valakivel.  Nem gondoltam én meg minden hátulütőjét ennek a költözésnek. Arra nem gondoltam, hogy soha nem tudok semmit szervezni, mert további négy emberhez kell igazítanom az életem, akik cseppet sem rugalmasak. A koliban a két szobatárs abszolút rugalmas volt. Itt mindig ül valaki. Legalább két ember biztosan. És én nem hozhatok ide senkit. 

De ez van. Én vállaltam, és most lesz egy elcseszett estém.