Tegnap este hattól ma reggel hatig tartott a Mozifanatikusok éjszakája II. A tavalyi nagyon jól sikerült, mint arról egy évvel ezelőtt már beszámoltam (te jó ég, milyen régóta blogolok már).
Az idei is jónak ígérkezett, kis csapatunk összetétele sem változott, bár tény hogy megfogyatkoztunk némiképp. Cicó sajnos nem tudott jönni, de Ditti és János most is lelkesen készülődött, attól a perctől kezdve, hogy kb két hete megkérdeztem tőlük, hogy van-e kedvük jönni.(Szerencse, hogy egyáltalán észrevettem a hirdetést, mert abszolút a véletlenen múlt).
Lelkesedésben szóval nem volt hiány, de az tavaly is megvolt. Viszont tanultunk a tavalyi kisebb fennakadásokból, és idén igyekeztünk elkerülni a megismétlődésüket. Először is, most nem volt olyan film, amihez mindenáron ragaszkodtam volna, és még"menetrendet" sem igazán csináltam. Egyszerűen a "majdcsak lesz valahogy" elvet követtem. Ami azonban bizonyos volt, az az, hogy nem az utolsó előtti pillanatban fogunk beesni, hanem egy órával kezdés előtt. Tavaly talán fél 6-ra mentünk, és máris lekéstünk egy (számomra nagyon fontos) filmet.
Idén ötkor érkeztünk meg a Westendbe és amennyire csak lehetett, közel mentünk a mozi bejáratához. Tervünk sikeresnek tűnt, mert még nem voltak sokan. Egy lány a szervezők közül Red Bullokat osztogatott a korábban érkezőknek, így mi sem maradtunk ki belőle. Legalább könnyebb lesz ébren maradni-mondta. De rám sosem hatott az energia ital. A mellettünk álló komplett család is rendesen felkészült. Legalább három csíkos szatyrot (az a fonott zsákszatyor) töltöttek meg valamiféle Tescos popcornnal. Jót nevettünk ezen. Nem rosszindulatból, csak mert tényleg furán néztek így ki.
Aztán jött a tömeg. Egyre többen és többen. Mindenki filmlistákat lobogtatott, melyek sokkal jobbak voltak, mint a nekünk lévők, mert ezeken már fel voltak tüntetve a termek is, amelyikbe játszották az adott filmeket. És tudtuk, hogy ez a tudás még hasznunkra válhat, mert sok időt lehet megspórolni azzal, ha nem kell mind a 14 termen végigjárni. Megkérdeztem hát az egyik lányt, hogy hol szerezte, ő pedig felvilágosított, hogy a pénztárnál. Fel is markoltam pár darabot, hogy jusson mindenkinek. Egyet még el is ajándékoztam egy idegen lánynak, hagy legyen neki is. És amikor a jegypénztárnál voltam, láttam, hogy a sor vége már a mozgólépcsőnél van. Tehát mindenképpen előnyös volt hamarabb jönnünk.
Aztán beengedtek minket. Körülbelül fél hatkor. Hatalmas volt a roham. A hátsók az előttük lévőket nyomták előre, minket pedig szinte átlöktek a kordonon. A biztonsági őr artikulálatlan hangon kezdett el üvölteni: Lassabban jöjjenek, különben nem jön be senki! Ez hatott. Valamivel kulturáltabb volt a bejutás, amiért én nagyon hálás voltam. Mi hamar bent voltunk. Arra a filmre mehettünk, amire csak akartunk. Dittiék a Halálos iramra, én meg az Egy boltkóros naplójára. Dittiék filmje hamarabb kezdődött negyed órával, de még így is sokat kellett rá várni. Én meg egyedül álltam az ajtó előtt, miközben vártam az én filmemre. Kicsit csalódtam várakozás közben. A fanatikustársaimat elnézve azt hittem, hogy ez a film nem lesz nekem való: mellettem 10 év körüli kislány pöszézik, előttem cicababa újságolja a barátnőjének, hogy ami rajta van ruha, azt csak emiatt a film miatt vette, és tök divatos meg márkás. Másik oldalamon két csaj nagyban Glamour-t lapoz. Mögöttem meg egy lány nem győzi abbahagyni az "atyaúristenezést", hogy ő nem gondolta hogy ez lesz, hogy ennyien lesznek.
A film kezdése előtt fél órával beengedtek minket. Mindenki úgy tolakodott, mintha nem fértünk volna be mind. És itt nem a sor legvégén állókra gondolok, vagy a későn szállingózókra, akik valóban nem jutottak be, hanem azokra, akik a sornak viszonylag az elején álltak.
A film egyébként jó volt. Kis romantikus, csajos vígjáték. Pont az ilyeneket szeretem.
Következő filmnek a Dragon Ball volt kinézve. Arra Dittiék is menni akartak, vagyis főleg János. Mivel én is kíváncsi voltam rá, gondoltam mehetünk együtt. A film pont abban a teremben volt, ahol én az elsőt is néztem, így kilogikáztam, hogy gyorsan kiszaladok a film végén, és Dittiék mellé beállok újra a bejárat elé a következőre. Azzal is számoltam, hogy addigra már sokan lesznek ott, és pofátlanság lenne csak úgy eléjük tolakodnom, ezért megkértem Dittiéket, hogy ha maguknak mennek kólát venni, akkor nekem is vegyenek. Gondoltam, ha a kólámért megyek oda, akkor majdcsak kettéválik előttem a tömeg. Kólát ugyan nem vettek időhiány miatt, de én mégis betolakodtam. És nem is zavart.
A film jó volt. Vagyis jó lett volna, ha el tudtam volna vonatkoztatni az anime változattól. Mert ahhoz nem sok köze volt. Az alapsztori persze azonos, és a szereplők is, de komoly eltérések vannak. Ez kicsit zavart, mert bennem már él egy Dragon Ball változat. De sokat nevettünk rajta. Voltak benne poénok, ahol meg nem, oda tettünk mi.:)
A film után volt több, mint egy óránk a következőig. Leültünk egy-egy nagy babzsákra, és beszélgettünk. Mellettünk volt egy hiperaktív hülygyerek, aki összevissza ugrált, meg feltűnösködött. Azt hiszem a türelmem végét jártam, valahányszor csinált valamit. Pedig szeretem a gyerekeket, de ez a kölyök már sok volt nekem. Ditti és János elmentek venni popcorn-t meg kólát. Igazából nem vagyok oda a kukoricáért, de már nagyon éhes voltam. Vetettem egy kicsit és azon elnyammogtam a film alatt.
Tintaszív; ez volt a harmadik filmem. Feliratos volt, de nagyon jó. Én választotta és a többieknek is tetszett. Olyan fantasy film. Mindenesetre bármilyen érdekes és izgalmas is volt, közeledtem energiáim végéhez. Sokszor éreztem késztetést, hogy kicsit becsukjam a szeme, de ez feliratos filmnél fokozottan kockázatos. Úgyhogy mivel elaludni nem akartam, lapátoltam a számba a kukoricát, valahányszor álmosnak éreztem magam. Hullott már mindenhová: a táskámra, az ölembe, a melleim közé.
A film után rengeteg szabadidőnk lett volna a következő filmig, amire már megint nem együtt mentünk volna. Amire ők mentek, azt én már láttam. Úgy alakult a helyzetem, hogy 1:35-kor végeztünk a Tintaszívvel, de ami szóba jött volna film, az négykor kezdődött. Az nagyon hosszú várakozás. Vagy bemehettem volna egy háromkor kezdődő filmre, de azok nem nagyon tetszettek. Esetleg még szóba jöhetett volna az1:45-ös film, amire nem sok esélyt láttam, hogy még van hely. Elsétáltam arra, hogy szétnézzek. Még volt hely, mert simán beengedtek, de ekkor már csak pár perc volt kezdésig. Ott is maradtam. Írtam Dittinek egy sms-t, hogy ne várjanak vissza, mert megnézem a filmet. A Spancsereket. Jó kis film volt. Nekem már akkoris tetszett, amikor az előzetesét láttam Lackóval. Tipikus romantikus vígjáték. De tényleg sokat lehetett rajta nevetni. Csak akkor ütközött ki rajtam a fáradtság, és néhol be-becsuktam a szemem egy percre. De sosem maradt úgy, nem maradtam le semmiről a filmből. Talán csak kicsit homályosabb, mint a többi film. A másik probléma az volt, hogy túlságosan elől ültem, és nem láttam jól a vásznat. Annyira nagy volt, hogy ide-oda kellett kapkodnom a szemem. Még jó, hogy szinkronos volt, különben vagy a képet kellett volna néznem, vagy a feliratot. A kettő együtt már nem fért volna el a szemtengelyemen.
Minden filmet egy reklámmal kezdtek. A Red Bull reklámmal. Jó reklám volt, de amikor már sokadjára láttam, akkor már kezdett idegesíteni.
Négy filmet néztem meg, de még mindig csak 3:30 volt. Mehettem volna haza, a tervezett négy film megvolt. De metró még nem járt, éjszakai busszal meg nem akartam menni.
Még simán belefért egy ötödik film az időben. Három olyan film kezdődött 4-kor, amitől nem sokat vártam. Vagyis az egyik, a már említett Spancserek, és nem akartam még egyszer megnézni.
A másik a Hannah Montana. Azt hiszem, azon kevesek közé tartozom, akik nem tudják, hogy ki ő. Annyira nem is érdekelt, meg Ditti szerint pocsék film. A harmadik, ami szóbajöhetett, az a Made in Hungária. Magyar film, pedig azokat nagyon nem szeretem. Vannak fenntartásaim a magyar filmekkel szemben. Számomra sokszor bárgyú, vagy közönséges a humoruk, vagy egyszerűen nincs semmi történetük, mint az Üvegtigrisnek, amit még ma is bánok, hogy egyszer megnéztem. De találkoztam már jó magyar filmekkel is, így adtam egy esélyt ennek. Meg aztán a Hannah Montanához sokkal többen álltak sorba.
Úgy voltam vele, hogy ha jó a film, akkor csak nyertem. Ha meg rossz, akkor legalább alszok. Valaki meg majd felébreszt. Ha más nem. akkor a takarítók. De nagyon álmos voltam, és éhes, és fáztam a légkonditól. Egyedül is voltam, így inkább hallgattam miről beszélnek a többiek. A mellettem ülő srác- aki elég sajátságosan magas hangszínt alkalmazva beszélt, felsorolta a barátnőjének az összes filmet, amit valaha látott a moziban. A csaj is leadott volna egy teljes listát hasonló témakörben, de elmondása szerint egy kalap szart sem ér a memóriája. Aztán elkezdődött a film, és nyugtáztam magamban- persze az előítéleteim is közrejátszottak-hogy ez a film szar. Küldtem is egy sms-t Dittinek a véleményemmel kapcsolatban. Majd kicsit később rájöttem, hogy ez a film nem is szar, mert abszolút nézhető. A végére meg világossá vált számomra, hogy nagyon is jó film. Jók voltak benne a táncok, a ruhák, persze a zene is, de az egyértelmű volt, hogy jó, és még a történet is aranyos. Az ugyan nem tetszett, hogy Fenyő Ivánt többször is elgyepálták, de ezt leszámítva tetszett.
A mozi termet három perccel hat előtt hagytam el, öt film és sok nevetés után. De mire kiértem a Westendből, éppen hat óra lett, és jó idő, és világos, és napsütés. Tavaly emléksze, sötét volt mikor hazamentünk, és nagyon hideg. Hogy fogok-e alaudni, azt nem tudom. Lassan kilenc óra, és ilyenkor már nem szeretek lefeküdni. Viszont érzem hogy tompul az agyam. Lehet, hogy majd délután alszok, vagy este.
Mikor hazajöttem, egyáltalán nem éreztem magam fáradtnak, hiszen átestem a holtponton. Meg a zenés film is felfrissített.
Aztán, hogy mi lesz még ma...
Egy biztos. Jövő ilyenkor újra a Westendben!!
