Kezdem a csütörtökkel.

Szerda este rossz kedvem volt, de csütörtök reggel minden jóra fordulni látszott. A gyakorlat sínen van, szerdán kezdek. A tereptanár kedves,  a hely tetszik, úgy tűnik maga a gyak is jó lesz.

Aztán jött a készségfejlesztés, ami nagyon a szívem csücske. Szeretem, jó érzésem van tőle.

De volt valami, amit elfelejtettem, vagyis el akartam felejteni. Mégpedig egy randiszerű találkozás. Gondoltam talán ő is elfelejti. Nem felejtette el. Már teljes nyugalommal ültem az ágyam szélén, pasziánszoztam (nem mintha szeretném) és és rákészültem a korai pihenésre. Kint szakadt az eső és hideg volt. Tökéletes pihenőidő.

Erre a srác írt sms-t, hogy mindjárt a Blahán lesz. Na fasza-gondoltam. Még vissza sem tudtam írni, hogy lemondjam, mert számlatartozás miatt híváskezdeményezésre nem volt fedzetem-ahogy a kisasszony mondta. Nagy sietve kértem egy sms-t valakitől, de lemondani már pofátlanság lett volna. Írtam hát, hogy késni fogok. Összekaptam magam, és egyúttal elhatároztam azt is, hogy lesz ami lesz , egyedül is elmegyek a buliba.

Szóval taliztam a sráccal, beszélgettünk, kóláztunk, sétáltunk és...csókolóztunk. Tetszik, aranyos. Csak az zavar benne, hogy fiatalabb tőlem.

Végül még a reggeaeton buliba is elkísért, ami így azért jobb volt. Tanultam néhány új mozdulatot is és végre megint felszabadultnak éreztem magam.

Jajj majd elfelejtettem, hogy akkor volt a szülinapom is és kaptam csodaszép ajándékokat. Mónikától például egy tündért, ami már régebben is tetszett csak egy ideje nem láttam sehol. Gyönyörű. Dittitől meg egy éneklő tehenet. Olyan karácsonyi feelingest.

Másnap hulla fáradt voltam. Anyu meg jött fel szóval ki kellett elé menni kilencre. A busz meg  szokás szerint késett. Aztán kis keverés kavarás hogy merre is menjünk. Irány a koli, megvártuk, míg Mónika elkészült. Elmentünk a kínaira majd a westendbe. Kajáltunk valami nagyon finomat. Tényleg jó volt, csak nagyon sok. Majd kipukkadtam.

Utána még siettünk apuhoz Piliscsabára. Jó nap volt.

Ma meg voltam keresztlányomnál. Rengeteget nőtt és egyre okosabb. Énekelt is nekem. Megpróbáltam interjút csinálni Virágékkal, ők az én élettársi jog jegyem lettek volna. Nem jött össze. Illéssel alig taliztam, ő eleve kiesett. Aztán Ami kezdett hisztizni, mielőtt még befejeztük volna. De ezen nem aggódom most. Nem érdekel.

Még van hátra egy készségfejlesztés házi doga. Még nem tudom mit írok róla, de megoldom majd.

Meg még szeretnék valamit ügyködni a gyerekvédelemmel is, mert az meg nagyon lelkesít.

Szóval most minden jó, csak sok a dolgom:(