Száz éves álom. Erre vágyom most. 

Az alvás, ami eddig nem jelentett számomra különösebb örömet, sőt elpazarolt időnek éreztem, most hirtelen elsődleges lett az életemben. 

Az alvás, az álom menekülés. Olyankor itt hagyhatom ezt a pocsék világot, és elmenekülhetek egy szebb helyre. Egy helyre, ahol nincs bánat. Egy helyre, ahol boldog lehetek. Egy helyre, ahol mindent megkaphatok.

Álmok, amik reményt nyújtanak. Reményt, ami a valóságban nem létezik.

Épp ezért nem akarok felébredni. Azokban az édes, és csodálatosan boldog álmokban szeretnék létezni. Tündérek közt, a szerelmemmel, a családommal, ahol mindig ragyog a nap. Ahol minden jó, mert jó a vége. Álmodni akarok, amíg világ a világ.

Vagy addig, amíg nem jön el a herceg, mint Csipkerózsikáért, hogy megmutassa nekem, van világ, ami még az álmoktól is szebb.