Hát ennek is vége, ez is elmúlt. Pont, mint a karácsony. Azt is várom egy teljes éven keresztül, és elmúlik három nap alatt. A reggeaton bulit csak pár hétig vártam, és egy éjszaka alatt lett vége.
Jó volt, megérte a várakozást. Egész éjjel őrült jó zenék, egész éjjel tánc, és önfeledt emberek. Egész éjjel reggaeton.
Kicsit ideges voltam a buli előtt, főleg, mert Cicó szólt, hogy beteg és nem tud jönni, reggel meg Mónikának is láza volt. Szóval az egész katasztrófának indult. Ráadásul a felsőmet is igazítani kellett, mert kilátszott belőle a melltartóm. Varrtam, tűztem, és úgy tűnt, hogy talán nem lesz ki mindenem. Hát tévedtem, de ezt akkor még nem tudtam.
A készülődés sem zajlott simán. Be akartam sütni a hajam, de meguntam elég hamar. Meg úgy néztem ki, mint egy középkori szajha. Aztán kisütöttem. Nem állt sehogy sem. Csak úgy mint szokott. Tök úgy néztem ki, mint általában
Aztán elindultunk. Kicsit késve, mert Mónika eleve nem kezdett időben készülődni. De megértem, mert beteg volt, és pihennie kellett.
Aztán ugye késve értünk a Blahára, ahol a két Anikó várt minket. És ebből adódóan az Oktogonhoz sem értünk időben, ahol a többi hat ember várt ránk. Vagyis kellett volna, hogy várjanak. Összesen négyen voltak. Kettő jelezte, hogy késik fél órát.
Mire teljes létszámban összegyűltünk, már olyan jó volt a hangulat, hogy az egész este jónak ígérkezett.
Aztán bementünk és mott már ment a buli ezerrel. Szóltak a jobbnál jobb számok, mindenki rázta. Mi is belendültünk. Dittiékkel jó ilyen helyre menni, mert nagyon formában tudnak lenni, ha táncolni kell.
Aztán megkersetem a többieket is, mert kissé szétszóródtunk. Három csoportra szakadtunk, és én szerettem volna mindenkivel foglalkozni. De ez nyilván nem sikerült. Vicáékra például alig volt időm, és a többeikre sem annyi, mint amennyit szerettem volna.
Könnyebb lett volna, ha mindenki táncol, de nyilvánvaló volt, hogy 11 ember nem lesz mindig együtt. Főleg, hogy voltak, akik nem is ismerték egymást.
Vica, Niki és Böbe nem is tudom, hogy mennyit táncoltak, vagy hogy táncoltak-e. Böbe igen, azt láttam. Ráadásul a színpadon rázta, amikor volt a táncbemutató. Nagyon vagány csaj, és jól mozog.
Dittiék pörögtek végig, amíg ott voltak. Komolyan, nem is láttam, hogy pihentek volna egy kicsit is. Talán csak annyit, amíg a kólákat vették meg. Ennyi. Nagyon formában voltak mindhárman. Az ilyen emberkékkel jó bulizni. Az olyanokkal, akik táncolni is szeretnek.
Csináltunk fényképet is. Majd fent lesz a honlapon, vagy ilyesmi, és akkor berakom ide is. Azt hiszem Vica van rajta, meg Ditti, Emese, János meg én. Gondolom elég szétcsúszott lehetek rajta, mert addigra már az összes alapozóm lejött meg minden. Meleg volt, meg ugye sokat táncoltam, izzadtam, mint a ló. Még a hajamból is lehetett csavarni a vizet.
Mónikáék a legcsendesebb helyet szúrták ki maguknak. Ott nem volt tánc, csak asztalok, meg biliárd. Inkább a beszélgetés ment. Mónika huga, és az ő barátnője előző nap már kibulizták magukat, elég fáradtak voltak. Hamar el is mentek
Dittiék is. Szegénykém fulladt. Gondolom a füst, meg a levegőtlenség miatt.
Aztán Vicáék is leléptek.
Én még maradtam Mónikákkal, de Maros kicsit már kába volt. Reggel korán kelt, fáradt volt, meg ivott is. Bár szerintem nem sokat. Mindenesetre szarul volt.
Mónikával még riszáltunk egy kicsit, aztán mi is leléptünk. Nem azért, mert nem volt jó. Oltári volt. Én kicsit fáradt voltam. Nem ittam sokat, de mivel egyáltalán nem vagyok hozzászokva, kicsit nyomott voltam tőle. Mármint nem hangulatilag, inkább energia terén. De annyit nem ittam, hogy rosszul legyek, meg nem annyifélét. Tulajdonképpen csak tequilát. Egyet fizet, kettőt kap akció volt. És rájöttem, hogy tökre szeretem.
